A sokszínűség napja

Május 6-án lezajlott a Te is más vagy, Te sem vagy más elnevezésű esélyeegyenlőségi nap a Pécsi Tudományegyetemen. Az emberi faj sajátja, vagy mondhatjuk, kényszere, hogy amintvéget ér valami, azonnal értékelni kell. Legtöbbször, már akkor, amikor még ideje se volt leülepednie a dolognak. Lássunk hát valami jelentésfélét a rendezvényről.

A legfőbb pozitívum, hogy lezajlott. Ezt minden irónia nélkül írom, ugyanis tényleg a megléte a legfontosabb egy ilyen témájú rendezvények. Az Interneten sok reklámját láttam, kapott sajtó viszhangot (még ha csak az egyetemi lapban is), és a mi filmünk is lassan elkészül.

Az alapvető cél a kommunikáció elindítása volt, és erre nincs is jobb hely, mint egy egyetem. Itt viszont rögtön szólnék az egyik fő problémáról: a programsorozat egyetlen igazán látogatott része az integrált sportnap volt. Az előadások csekély nézőszám előtt zajlottak, a főbejáratnál állomásozó civilek mellett a legtöbben szó nélkül elmentek. Az egyik egyesület vezetőjének interjújában el is hangzik, hogy (bár ő ezt elégedetten mondja) ötven érdeklődőt számoltak meg. Ezt végtelenül kevésnek tartom, már csak azért is mert ismerem magát a helyszínt, ahol a nap folyamán többször előfordul, hogy több tucat ember dohányzik, beszélget egymással, így érthetetlen, hogy egy egész délelőtt alatt csupán félszáz ember kérdezgette a civileket. Persze akadt, ami népszerű volt: ilyen például az a stand, ahol fogyatékkal élők által készített (főként nemez) ékszereket lehetett vásárolni, illetve az a program, ahol hat darab, fogyatékosok által elkezdett festményt folytathatott bárki, aki arra járt. A képek egyébként kifejezetten jól sikerültek.

Az alacsony létszám miatt nem okolhatóak a szervezők. Nem volt megfelelő helyszín, sem kielégítő hangosítás és hát a tudományos igényű előadások sajnos nem mindig vonzanak tömegeket. Az egyetemisták nagy része az órájára sietve meg-megállt ugyan pár pillanatra, hogy belehallgasson az előadásokba, megnézze mi folyik ott, de sokat senki nem maradt. Különösen a délelőtt végére fogyatkozott meg a nézőközönség. De azt nem mondhatjuk, hogy a rendezvény láthatatlan volt, és azt gondolom, hogy ez a legfontosabb. Szűcs Gabriella, a főszervező elmondta nekünk, hogy ez volt az első rendezvény, amit a témában szervezett, de nem az utolsó, hiszen évről-évre, az ország különböző egyetemein tervezi a folytatást.

A pécsi sokszínűség napja, tehát az első lépés volt, és annak egészen megfelelő. Akik részt vettek a programokon, akik meghallgatták az előadásokat, mind pozitív élményekkel mentek haza. Illusztris vendégek tettek eleget a meghívásnak: Rauh Edit (szakállamtitkár), Novák Péter (Strucc magazin), mint moderátor, Orsós György (grafikus), Bánfalvy Csaba (ELTE-GYFK), és még lehetne sorolni.

A HÖOK és az Esélyek Háza, mint fÅ‘szervezÅ‘k, tehát jól vizsgáztak, nem úgy az egyetem. Nincs helyszín, ahol egy ilyen rendezvényt megfelelÅ‘ szinten meg lehetne tartani. Az aula zajos a hangosítás ezzel együtt pocsék. Egy esélyegyenlÅ‘ségi napon nagyjából egy órán keresztül rohangáltam különbözÅ‘ kulcsokkal, különbözÅ‘ emeletekre és épületszárnyakba, hogy kinyissak végre egy mozgássérült WC-t. Megtalálni se volt egyszerű Å‘ket, a portás ugyanis nem tudott felvilágosítással szolgálni. Ezek után kiderült, hogy zárva vannak. Miért? Aztán a portás persze a kulcsokról se tudott semmit, fel volt háborodva a kéréseimen, kérdéseimen. Honnan tudja? – mondogatta és mindenféle WC-kulcsokat nyomott a kezembe, amik persze nem voltak jók. Végül megoldódott, de kérem szépen, miért kell ennek több mint egy óráig tartania?? Egyébként a kulcscsomóra rá volt írva, hogy mozgássérült WC, tehát a kedves portásnak pusztán el kellett volna olvasnia a különbözÅ‘ kulcstartókon lévÅ‘ szöveget. Nem bonyolult feladat… Egyébként elÅ‘tte már a mozgássérült lift kulcsait sem találta, úgyhogy az egyetemi portaszolgálat többszörösen megbukott a vizsgán. De úgy általánosságba is elmondható, hogy az épületek akadálymentesítése sem megoldott. Erre a legszebb péda, hogy a Támogató Szolgálat irodája is olyan épületben van, ahová kerekesszékkel nem lehet bejutni, tehát pontosan azok számára nehezen megközelíthetÅ‘, akiknek el kéne oda jutni. Ez egyébként szeptembertÅ‘l megváltozik, új épületet kapnak, melyneképítése már nagyon jól halad, igaz lassan öt éve várnak erre. Az akadálymentesítés részletes kivesézése túlfeszíti ennek a bejegyzésnek a kereteit, majd máskor térünk vissza rá.

Te is más vagy, Te sem vagy más, ahogy a szlogen is mondja. Az esélyegyenlőség ma már egy szem előtt lévő téma, az elhatározás sokszor már megvan, sok ember érzi úgy, hogy tenni kell valamit az ügyért, a helyzet ugyanakkor még mindig elég rossz. Az esélyegyenlőség, vagy egyáltalán az egyenlőség nehéz kérdéskör, bizonyos területein hatalmas indulatok dúlnak, én viszont azt gondolom, hogy az egyetemeknek példát kellene mutatnia. Elszomorítóak azok a hírek, hogy bizonyos karok, szakok nem fogadnak például fogyatékkal élőket, arra hivatkozva, hogy nem lenne képes elvégezni a munkát. Persze ez lehet igaz, ugyanakkor sok esetben csak annyi a probléma, hogy rengeteg plusz segítségre van szükségük, aminek megadásához sokaknak nincs kedvük. Van rá precedens, hogy egy vak lány elvégezte Pécsen a pszichológia szakot. Ez így első hallásra merésznek tűnik, mégis megtörtént, tehát lehetséges, csak akarni és tudni kell segíteni.

Novák Péter az egyik blokkban azzal a tanulsággal zárta le történetét, hogy lassan meg kellene jegyeznünk, hogy a kisebbség nem kisebbség akar lenni, hanem a többség része. Pécsen a hangsúly a fogyatékkal élőkön volt, de a programsorozat a jövőben, mindig máshová fogja helyezni a hangsúlyt, és a tanulság, a mondanivaló nem fog változni és ezt azt gondolom, hogy Novák Péter jól megfogalmazta.

Ahogy készen lesz a filmünk, közzéteszem a blogon. A vizsgaidőszak miatt nagyjából június közepétől várható.