A diplomáról

Érdekes címre leltem a mai nap folyamán: Miért nincs tekintélye a magyar diplomának?. Az origon tették fel ezt a kérdést, de sajnos kissé üresre sikerült a válasz, ha egyáltalán volt rá kísérlet. A kommentelés viszont elindult és sokan, sokféle dolgot mondtak, amiből a cikkel együtt újra az jött le, hogy  milyen siralmas is a helyzet. Aki követi a ped2-t tudhatja, hogy mi sem vagyunk odáig a magyar oktatásért, így a felsőoktatásért sem (harvard, expanzió), de most igyekszem egy kicsit más szemszögből megnénzni, hogy mi is a helyzet a diplomával itthon.

A cikk felsorol a felsÅ‘oktatásban jelenlévÅ‘ néhány problémát (persze csak a kánont kapjuk), de nincs komoly érve arra, hogy a magyar diplomának nincs tekintélye. Én igazából azon kezdtem gondolkozni, hogy kell-e tekintély egy diplomának, meg egyáltalán, van-e olyan, hogy magyar diploma, így egy kalap alá véve az egyetemeket. AlapvetÅ‘en szerintem az a baja az embereknek, hogy abban a tévhitben élnek, hogy a diplomával állás is jár. A Danival már többször beszéltünk arról hogy bár sok problémával találkoztunk az egyetemen, és sok mindent másképpen kellene csinálni, mindenképpen többet tudunk és tapasztaltabbak vagyunk, mint annakelÅ‘tte. A diploma csak egy papír. Nem tudom, miért gondolják az emberek, hogy elég letenni az asztalra a diplomát és annyi. A diplomások nem csak azért nem jutnak könnyen munkához, mert sz…t sem tanulnak az évek alatt, hanem mert lusták, nem terveznek elÅ‘re, nem építkeznek, stb.. A felsÅ‘oktatásban nem gyerekek vannak, akiket pátyolgatni kell. Nem ártana egy kis önállóság és nem kéne mindent az oktatókra, meg a rendszerre fogni. Igen lehetne jobb, de igen, lehetne egyénileg is többet tenni a boldogulásért. Számomra az egyetem sok érdekeset mutatott és ha valami bÅ‘vebben is érdekelt, hát utánanéztem, könyvtárban, interneten. Tényleg azt gondoljuk, hogy mi csak bejárunk az egyetemre és ott mindent megkapunk, aztán teljesítés nélkül, lobogtatva a diplománkat, könyörögni fognak a munkaadók, hogy nagyon sok pénzt adhassanak nekünk?

Sokféleképpen végig lehet csinálni az egyetemi éveket. Én is tapasztaltam nem egy változatot. Van, aki a mai napig várja, hogy a sült galamb belerepüljön a szájába, volt aki az elsÅ‘ perctÅ‘l tudatosan építkezett és most ösztöndíjas phd-n. Volt aki megtalálta a célját, volt aki nem is kereste. Vannak, akik úgy tekintenek a szakjukra (most a BTK-ról beszélek), mint ami determinál, tehát az önéletrajzukat is csak olyan helyre adják be, ahová a papírjuk szerintük feljogosítja Å‘ket, de van aki oda adja be, ami érdekesnek tűnik, nem érdekli, hogy pontosan azt tanulta-e évekig. A sokat szidott elméleti dolgok (különösen jellemzÅ‘ a BTK-ra, amit majd mindenki lenéz) például megtanítottak gondolkodni, összefüggéseket látni. Szaktól függetlenül remélhetÅ‘leg megtanultál kommunikálni, mások elÅ‘tt beszélni, fogalmazni (ha nem, az nem csak az egyetem hibája, de tényleg…) és ezek a tulajdonságok mindenhová szükségesek. A dolgozó, jövÅ‘jüket építÅ‘ ismerÅ‘seim közül, akik mind BTK-ra jártak sokan nem a szakjukhoz szorosan kapcsolódva helyezkedtek el: pályázatírás, videózás, webfejlesztés, újságírás, vendéglátás, stb.. Lássuk be, hogy a BTK nem mindig kézzelfoghatóan adja az élethez szükséges tudást, többet kell hámozni meg keresgélni, mint mondjuk az orvosin, ahol a bemenetkor tudod már, hogy ha végzel, orvos leszel, csak azt nem hogy milyen. A bölcsészbÅ‘l bármi lehet, fÅ‘leg ha nem büdös neki a munka (sokakkal ez a legfÅ‘bb gond), csak ki kell találnia, ami persze nem a legegyszerűbb feladat.

Nem védem a magyar felsőoktatást, csak azt  mondom, hogy ne a diplománknak legyen tekintélye, ne egy papír mögé próbáljunk elbújni, szokás szerint tologatva a felelősséget. A magyar felsőoktatás is ad használható tudást, csak tudni kell használni. Számos dologgal egyetértek: nagyon sok a pedagógiailag megkérdőjelezhető oktató, kevés a gyakorlat, néhol gyenge az infrastruktúra, nem léptünk be a XXI. századba, túl sok a diák (főleg az olyan államilag finanszírozott,  aki csak a helyet foglalja, azért sem értettem miért ne lehetne bevezetni a költségtérítést, úgy hogy csak azok mentesüljenek alóla, akik teljesítenek, és ne lehessen évekig csak lézengeni az egyetemeken), és még lehetne sorolni, de a tanulók hozzáállását, mint tényezőt, ne felejtsük ki mindig, mert elég fontos szegmense a kérdésnek.

Szóval ne a diplománk tekintélyével foglalkozzunk, hanem magunkkal. Nem ismerek olyan embert, aki ha nagyon akart nem talált megfelelő állást. Sokan ezt tagadják, de szerintem az nem akarás, hogy azt képzelem, hogy már a legelső melóm álmaim munkaköre lesz, álmaim fizetésével. Ez utópia. Persze fájhat, hogy öt évig tanulsz valamiről aztán nem azzal a konkrét tudással dolgozol, de fel lehet ezt úgyis fogni, hogy szélesebb a látóköröd. Sőt talán csak így érdemes felfogni.

Arról pedig, hogy külföldön minden jobb és menjünk is oda, csak két dolgot. Egyrészt ott is kell dolgozni, ezt sokan elfelejtik. Másrészt, ha valamit itthon rossznak tart az ember, teszem azt az oktatást, akkor talán jobb felfogás az, hogy esetleg próbálok rajta javítani egy kicsit. Kimenni és beleülni a jóba lehet, hogy sokkal könnyebb (nem minden tekintetben), de itt maradni és megpróbálni változtatni érdekesebb, és valószínűleg nagyobb kihívás is. Ráadásul így jogosabban lehet beszólni is, mintha azt mondom, hogy itthon minden impotens és lelépek, hiszen akkor többek között miattam is az.

Ja és persze mindez csak szerintem…