Véget ért az első Multikulti Művészfesztivál

Lezajlott az első Multikulti Művészfesztivál, melynek a pécsi ANK Művelődési Ház adott otthont. Sok gyermekbetegséggel ugyan, de mégis sikeresen, mert lerakta az alapokat, remélhetőleg egy évről évre (valószínűleg egyre nagyobb színvonalon) megrendezett fesztivál első darabjához volt szerencsénk. Jó volt látni tehetséges fiatalokat, mind a színjátszás, mind a zene területéről, de akadt olyan is, aki Verlaine egy versét adta elő, saját fordításában. Sok előadás zajlott teljesen vagy részben idegennyelven, és látszott, hogy élvezik (mi ez ha nem játékos nyelvtanulás?). Jó volt látni működő közösségeket, jó tudni, hogy a művészet továbbra is összekovácsol, és hogy a károgók véleményével ellentétben továbbra is vonzza a fiatalokat a színpad, XXI. század ide, XXI. század oda. A  produkciókat nézve  nem kivételek sorakoztak előttünk (stréberek, csodabogarak, stb.), hanem átlagos fiatalok. Szóval a művészet pedagógiai ereje (hiszen a közösségalakítás, a szociális kompetencia fejlesztése, a kooperáció mind-mind az, a nyelvtanulás pedig egészen konkrét példa), szóval az erő nem kopott meg, legfeljebb a pedagógusok mondnak le róla szkepticizmusuk okán.

Most pedig az egyik szervezővel készített interjút olvashatjátok, lássuk milyen érzelmek és gondolatok kavarognak benne első fesztiválja után.

ped2: Lehetne ez egy őszinte interjú? Mármint, hogy csak arról mondjál jót, aki és ami tényleg az volt?

Fercsik Rita: Próbáljuk meg!

ped2: Inkább pozitív vagy inkább negatív érzések maradtak benned a fesztiválról?

Fercsik Rita: Természetesen a pozitív maradt meg bennem – hiszen az volt túlsúlyban a fesztiválon. Nem állítom, hogy nem hallottunk negatív kritikát, egy-két rosszalló megjegyzést, melyekkel minket, szervezÅ‘ket, illetve a rendezvény egészét illették, de nem is voltak olyan hiú ábrándjaink, hogy elsÅ‘re valami tökéleteset sikerül összehoznunk és mindenkinek tetszeni fog…

ped2: Milyen volt a színvonal, a hangulat?

Fercsik Rita: A hangulattal kezdeném: szerintem határozottan jó volt. Voltak ugyan nehéz pillanatok – várakozás a fellépÅ‘kre, mert a műsorrenddel elcsúsztunk, meg ilyenek, de alapjában véve jó volt. Hiszen fiatalok voltak összezárva egy jól felszerelt, profi színházteremben – elég elkeserítÅ‘ lett volna, ha csüggedten ülnek egy helyben… különösen a második nap volt élvezetes – habár itt meg kell jegyeznem, hogy ez pusztán az én szubjektív véleményem. Feltételezem azért éreztem jobbnak, mint a pénteket, mert szombaton egész nap kinn voltak a LeÅ‘wey gimi tanulói – amit ezúton is szeretnék nekik külön megköszönni, és valahogy így alakulhatott ki az a hangulat, amit elképzeltem, mikor kitaláltuk a fesztivált. Remélem, jövÅ‘re el tudjuk majd azt érni, hogy minden iskola minden diákja – vagy legalábbis többen – egész nap a színházteremben bóklásszanak, nézzék meg egymás elÅ‘adásait és kilógjanak az elÅ‘térbe ropit enni…

A színvonalról annyit, hogy a fesztivál elsÅ‘dleges célja nem a megmérettetés volt, hanem az, hogy sok kis mozaik képpé álljon össze. Éppen ezért nem szeretnék most mércérÅ‘l beszélni, meg igazából színvonalról sem. De azért megsúgom, hogy igazán kiváló elÅ‘adásokat láthattunk – sÅ‘t, még azt is elárulom, hogy táncoltam is a fesztiválon…

ped2: Voltak olyan előadások, csoportok, amiket vagy akiket különösen megkedveltél, vagy nem tudnál vagy nem is akarnál választani?

Fercsik Rita: A diplomatikus válaszom természetesen az, hogy nem tudnék és nem is akarok válaszolni. A nem diplomatikus válaszom pedig az, hogy nem is hittem volna, hogy ilyen kincsek lapulnak a pécsi középiskolákban, mint amilyen előadásokat láthattunk. A legőszintébben mondom, hogy minden fellépésben volt valami, ami egyedivé, eredetivé – ami számomra különlegessé tette az adott darabot.

ped2: Volt, amit elhibáztatok, amit legközelebb máshogy csinálnátok?

Fercsik Rita: Naná! Tele vagyunk tervekkel, elhatározásokkal arra vonatkozóan, hogy hogyan is kell majd hamarosan nekiállni a II. Multikultinak. A legnagyobb fejtörést az okozza, hogyan fogjuk elérni, hogy a diákok a fesztivál ideje alatt végig a helyszínen – vagy legalább annak közelében legyenek.

De hogy mondjak konkrétumokat is: elsÅ‘sorban azon kell majd dolgozzunk, hogy több iskolát vonjunk be. Igaz, idén is lett volna elegendÅ‘ műsorszámunk, csak az a kellemetlen dolog ért bennünket, hogy a fesztivál elÅ‘tti három hétben három iskola is lemondta a szereplést – és ezt nem tudtuk pótolni. Lehet, erre lehetne megoldás az iskolák nevezési díja. De azt meg nem biztos, hogy szeretnénk fizettetni…

ped2: Ezek szerint lesz jövőre Multikulti Művészfesztivál II?

Fercsik Rita: Nagyon remélem! Mi mindenképpen azon leszünk, hogy újra megszervezzük a fesztivált. Kaptunk olyan visszajelzéseket, miszerint nagyon örülnek nekünk, és Pécsnek igen is szüksége van egy ilyen fesztiválra, mert a középiskolások igénylik a fellépési lehetőséget. Akkor rajtunk már csak az áll, hogy megteremtsük a körülményeket, beszervezzük a diákokat.

ped2: És vannak már konkrét ötletek és tervek a jövőre vonatkozóan?

Fercsik Rita: Vannak, vannak. Főleg arra jutottunk, amit már el is mondtam: hogy több iskolát bevonva, több diáknak fellépési lehetőséget nyújtva valósítsuk meg a fesztivált.

ped2: Köszönjük! Sok sikert a jövőben!

Fercsik Rita: Én köszönöm a lehetőséget!