Sir Ken Robinson előadása

Nekem nem tetszett. Cseppet sem volt unalmas, csak hatásvadász. Ami persze érthetÅ‘, ha valaki abból él, hogy “guru”.
De komoly, megalapozott érvelés nem hangzott el. Például azt a tényt, hogy a világ MINDEN országában “agycentrikus” az oktatási rendszer, úgy adta elÅ‘, mintha érv lenne, pedig ellenérv, legalábbis megfontolandó kritizálni valamit, ami általánosan elfogadott gyakorlat.

A professzorok nem tudnak táncolni – na és? Amúgy ez vitatható, lehet hogy csak a “szép nÅ‘k nem okosak” szintjén igaz. Ha valamilyen szempontból vesszük az elitet, akkor nyilván más független szempontból nem lesz “élcsapat”. Vannak ellenpéldák, pl. Gábor Dénes, akinek teniszezés közben jött a holográfia ötlete – szívesen és jól teniszezett, nyilván jól táncolt is. Vagy pl. Tamás Gábor is kifejezetten jól táncol, és ha így folytatja, hamarosan professzor is lesz.
http://www.mta.hu/index.php?id=634&no_cache=1&backPid=417&tt_news=4655&cHash=8a202189ba

De tegyük fel nem jól táncolnak a professzorok. Mivel minden idÅ‘töltés valami mástól veszi el az idÅ‘t, így elképzelhetÅ‘ – de ha mondjuk egy orvosprofesszor műtene engem, akkor inkább ne táncoljon jól…

A tánc, zene fontos, de ebből nem következik, hogy az adókból fedezett közoktatás feladata lenne az oktatása.

Ha a kreativitás gyerekkorban eleve adott, akkor csak annyi a teendÅ‘, hogy ne “nevelje ki” az iskola. Az iskola, ami csak kábé 1/3-át teszi ki a diák napjának?
Szerintem keveri az önbizalmat a kreativitással. Azzal egyet lehet érteni, hogy a diák önbizalmát nem kell megtörni – de konkrét ötletek nem hangzottak el. Elhangzott viszont, hogy leginkább azért költöztek az USA-ba, hogy a fia általa nem kívánt párkapcsolata menjen tönkre. Nem túl kreatív megoldás a pedagógia lovagjától, ráadásul elÅ‘adáson intim családi sztorikat mesélni hibás apai viselkedés.

“Az információ ma már könnyen elérhetÅ‘, tehát a ‘mit’-rÅ‘l végérvényesen a ‘hogyanra’ kell áthelyezni a hangsúlyt.” – ez mostanában már-már közhely, de hogy ne legyen ilyen felszínes, megkérdezhetem, hogy (bármely tárgyból) KONKRÉTAN mi az az ismeret, amit nekünk még tanítottak, de a netgenerációnak már ne tanítsuk?

“ennek köszönhetÅ‘ az, hogy ma a kompetencia alapú oktatás az alap, az elérendÅ‘ cél, a jövÅ‘kép” – már régen is ez volt a jövÅ‘kép, lásd pl. Marx György: Nevelni az ismeretlen jövÅ‘ számára (1992).
Amikor még a Kádár-rendszerben érettségiztem, akkor is lehetett használni érettségin a függvénytáblát (matek-fizika-kémia), nem a tényanyag tudása számított, hanem a “kompetencia”. Kicsit bÅ‘vebben a kompetenciáról:
http://orankivul.blog.hu/2009/07/07/a_kompetencia_szotol_mentes_kommunikacio_kompetenciaja_szamomra_kulcskompetencia

“Ehhez azonban valószínűleg még ki kell cserélÅ‘dnie a pedagógustársadalomnak.” – node kikre? Régen arányaiban jóval kevesebben mentek a felsÅ‘oktatásba – azaz akik oda mentek, okosabbak voltak átlagosan, mind akik ma ott vannak. A pedagóguspálya annyira nem vonzó, hogy pl. fÅ‘iskolai informatika szakra be lehetett kerülni kettes informatika vagy matek érettségivel. (!!!)

@csavarhuzos: sztem meg parszor hallgasd meg az ezt az eloadast, aztan gondold ujra mert nem hiszem h felfogtad h mirol beszel. Tobbek kozt ebbol latni h nem erted amit mondani akar az eloado: “A tánc, zene fontos, de ebbÅ‘l nem következik, hogy az adókból fedezett közoktatás feladata lenne az oktatása.” – ez oriasi baromsag. Epp azt mondja, hogy a kozoktatas feladata nem professzorok nevelese, hanem kreativ, onmegvalosito, boldog emberek nevelese.

Hogy kikre kellene kicserélődnie a pedagógustársadalomnak? Egy jobb, a kor elvárásainak jobban megfelelő pedagógusképzés által kinevelt új, pedagógusgenerációra. Ami elvi szinten talán működik, de a gyakorlatban, amikor beülök néhány fiatal, kezdő tanár órájára hospitálni, azt látom, hogy ugyanúgy tanít, mint mondjuk az én tanáraim 10 éve, amit én már akkor sem szerettem, több év pedagógiai tanulmány után pedig már tudom, hogy miért nem.
Elolvasva a belinkelt blogbejegyzést két dolgot látok: haragszol a kompetencia szóra, illetve nem tudod mit takar a fogalom.
Egyébként teljesen lényegtelen szavakon lovagolni, de a fogalmak pontos jelentésén is az. A lényeg az, hogy szerintem a hagyományos oktatás-nevelés már régen alkalmatlan bármire, de a mai, információs-társadalomban (gondolom ez is csak szlogen, meg ettől is kiráz a hideg) különösen az.
Az pedig, hogy a professzorok tánctudásán elmélkedsz azt mutatja, hogy nem értetted a videot. A közoktatásnak semmi köze (nem kellene, hogy legyen) a professzorok képzéséhez, nem ez a fÅ‘ célja, feladata, sÅ‘t…
Ha pedig szerinted jó, hogy a tanárok egész nap csak mondják és mondják és mondják, a diákok meg hallgatnak és körmölnek, akkor csak remélni tudom, hogy nem kerülsz se olyan helyzetbe, hogy taníts, se olyanba, hogy meghatározhasd az oktatáspolitikát.
Mindenesetre köszönjük a kommented.

A kreativitásnak úgy látom nem látod a célját. Nem azért kell kreatívnak és önmegvalósítónak lenni, hogy olyan terméket állíts elÅ‘ amit megvesznek vagy mások fogyasztanak. Azzal, hogy nem “fedezi fel senki”, feleslegesnek mondod a lámpagyári munkás kreatív tevékenységét ami a szabad idejében való fotózás. Pedig ha soha senki nem látja azokat a képeket, fel se tölti képmegosztóra, az akkor is hasznos kreatív munka, mert alkotó tevékenység és a fényképek segítenek annak az embernek értelmezni a körülötte lévÅ‘ világot. Ez a lényegük, így fejezi ki Å‘ a véleményét és ahhoz hogy ezt megtegye, nem feltétlenül kell, hogy azt bárki lássa vagy méginkább “felfedezze”.
Tehát az alkotó tevékenységet nem kell rögtön a piachoz (közgazdasági értelemben) kötni és azt látni, hogy mi van ha túltermelés lesz. Finnorszpágban a legtöbb iskolában van lehetőség valamilyen hangszeren játszaniuk a diákoknak, vagy egyéb kreatív tevékenységet folytatni (mert mindenhol megvan hozzá a felszerelés), de nem azért hogy nagyobb legyen a piaci kínálat, és mert úgy gondolják, hogy az üdvözítő szakmák csak kreatív tevékenységeken alapulhatnak. Nem, ott is nagyon sok nem kreatív szakmát végző gyári munkás van, de sokkal jobb az ember közérzete, sokkal inkább egyensúlyban van önmagával és a körülötte lévőkkel, ha valamilyen módon ki tudja fejezni önmagát és le tudja vezetni a feszültségét, alkotni tud valamit. Az ilyen tevékenységek hiányának egyik jele többek közt, hogy annyi feszült és ideges emberrel találkozni itthon, illetve hogy sokan nem tudják maguknak megmagyarázni a világot és különböző szélsőséges politikai csoportokban lelik a feloldódás lehetőségét.

Az előadással kapcsolatban több gondolat is felvetődött bennem.
1. Tévedni emberi dolog, de senki se higgye, hogy minél többet téved annál emberibb lesz.
2. A diák után a legkevésbé a tanár szeret tanulni.
3. Az oktatás kezd egy légvárra emlékeztetni, a diákokat préselünk bele, és elhitetjük, hogy jobb lesz. Szerintem már a diák is tudja, hogy ennek az egésznek (közoktatás) ebben a formában nincs semmi értelme. A 20%-os érettségi bizonyítványok semmire sem valók.
4. Nagyon egyet tudok érteni azzal a gondolattal, hogy nagyobb hangsúlyt kell a mindennapi művészetre és testmozgásra. Például ének-zenébÅ‘l a komolyzenén van a hangsúly, a diákok osztálykirándulásokon egy jó magyar nótát nem tudnak elénekelni, nem tudnak mulatni, “csak inni”!
5. Stb…