Hozzászólás: Sir Ken Robinson előadása

Szerző: oryb

oryb — Fri, 01 Jan 2010 21:13:17 +0000

Az előadással kapcsolatban több gondolat is felvetődött bennem.
1. Tévedni emberi dolog, de senki se higgye, hogy minél többet téved annál emberibb lesz.
2. A diák után a legkevésbé a tanár szeret tanulni.
3. Az oktatás kezd egy légvárra emlékeztetni, a diákokat préselünk bele, és elhitetjük, hogy jobb lesz. Szerintem már a diák is tudja, hogy ennek az egésznek (közoktatás) ebben a formában nincs semmi értelme. A 20%-os érettségi bizonyítványok semmire sem valók.
4. Nagyon egyet tudok érteni azzal a gondolattal, hogy nagyobb hangsúlyt kell a mindennapi művészetre és testmozgásra. Például ének-zenéből a komolyzenén van a hangsúly, a diákok osztálykirándulásokon egy jó magyar nótát nem tudnak elénekelni, nem tudnak mulatni, “csak inni”!
5. Stb…

Szerző: Lencse Máté

Lencse Máté — Mon, 23 Nov 2009 13:23:46 +0000

Na éppen erről van szó. Kreatív emberekből sosem lehet túlkínálat, mivel ez nem a művészt jelenti. Az amiről te beszélsz csavarhúzós a robotok világa, de komolyan, mi az hogy a hétköznapokban nincsen szükség kreativitásra, akár bármelyik munka közben is, de különösen az ember szabadidejében. különben az ember teljesen bezombul, munka után hazaér és nézi a kereskedelmi csatornák remeknél remekebb műsorait. ráadásul a kreativitás az önkifejezésen túl véleményem szerint az önállóságnak is az egyik kulcsa.
Nem arról van tehát szó az előadásban, hogy tudósok helyett táncosokat meg festőket gyártsunk, hanem azon, hogy egyiket sem, hanem olyan emberek kerüljenek ki a kezeink közül, akik meg tudják ismerni önmagukat, ki tudják fejezni magukat, el tudják dönteni, hogy mik a céljaik az életben és azokat meg is tudják valósítani. a lényeg a lehetőség, a lehetőség arra, hogy tudós legyen vagy táncos, ami akar, ne legyenek plusz, felesleges korlátok előtte. A kreativitás egy végtelenül hétköznapi dolog (kellene, hogy legyen), nem kell túlmisztifikálni és nem kell a tehetség fogalmával keverni, aminek persze megint ezernyi fokozata lehetséges.

Szerző: Dan

Dan — Sun, 22 Nov 2009 21:52:58 +0000

A kreativitásnak úgy látom nem látod a célját. Nem azért kell kreatívnak és önmegvalósítónak lenni, hogy olyan terméket állíts elő amit megvesznek vagy mások fogyasztanak. Azzal, hogy nem “fedezi fel senki”, feleslegesnek mondod a lámpagyári munkás kreatív tevékenységét ami a szabad idejében való fotózás. Pedig ha soha senki nem látja azokat a képeket, fel se tölti képmegosztóra, az akkor is hasznos kreatív munka, mert alkotó tevékenység és a fényképek segítenek annak az embernek értelmezni a körülötte lévő világot. Ez a lényegük, így fejezi ki ő a véleményét és ahhoz hogy ezt megtegye, nem feltétlenül kell, hogy azt bárki lássa vagy méginkább “felfedezze”.
Tehát az alkotó tevékenységet nem kell rögtön a piachoz (közgazdasági értelemben) kötni és azt látni, hogy mi van ha túltermelés lesz. Finnorszpágban a legtöbb iskolában van lehetőség valamilyen hangszeren játszaniuk a diákoknak, vagy egyéb kreatív tevékenységet folytatni (mert mindenhol megvan hozzá a felszerelés), de nem azért hogy nagyobb legyen a piaci kínálat, és mert úgy gondolják, hogy az üdvözítő szakmák csak kreatív tevékenységeken alapulhatnak. Nem, ott is nagyon sok nem kreatív szakmát végző gyári munkás van, de sokkal jobb az ember közérzete, sokkal inkább egyensúlyban van önmagával és a körülötte lévőkkel, ha valamilyen módon ki tudja fejezni önmagát és le tudja vezetni a feszültségét, alkotni tud valamit. Az ilyen tevékenységek hiányának egyik jele többek közt, hogy annyi feszült és ideges emberrel találkozni itthon, illetve hogy sokan nem tudják maguknak megmagyarázni a világot és különböző szélsőséges politikai csoportokban lelik a feloldódás lehetőségét.

Szerző: Csavarhúzós

Csavarhúzós — Mon, 16 Nov 2009 22:03:26 +0000

>>Tobbek kozt ebbol latni h nem erted amit mondani akar az eloado: “A tánc, zene fontos, de ebből nem következik, hogy az adókból fedezett közoktatás feladata lenne az oktatása.” – ez oriasi baromsag. Epp azt mondja, hogy a kozoktatas feladata nem professzorok nevelese, hanem kreativ, onmegvalosito, boldog emberek nevelese.

-Ő azt mondja, én meg mást. Ez nem jelenti azt, hogy nem értettem hogy mit akar, hanem hogy nem értek vele egyet. Egyrészt van egy kicsi utópiaíze. Mindenki nem lehet önmegvalósító. Többek között henteseket is tanítok. Az lesz a munkájuk például (attól függ, a vágósor melyik részén állnak éppen) hogy napi nyolc órában nyomják a disznók fejéhez a sokkolót. Amíg eszel húst, erre a munkára szükség van. Az emberek nagy részének nem kreatív a munkája, de erről nem az oktatás tehet. Ha nem nevelné ki az iskola a kreativitást (tfh.), akkor milyen lenne egy kreatív hentes, újságárus, parkolóőr, pincér, konyhalány, fénymásoló-szerelő, villamosvezető, hitelügyintéző vagy lámpagyári munkás? Utóbbiból ismerek egy kreatívat, baromi jó fotókat csinál, feltölti nemzetközi foto-megosztókra, és valószínűleg titkon reménykedik a csodában. Hogy majd valaki felfedezi. De erre nagyon minimális az esély, mert az ilyen oldalakat nagyrészt hasonló hobbi-kreatívok látogatják. Ha mindenki kreatívan kerülne ki az oktatásból, akkor még nagyobb lenne a túlkínálat a kreativitás-piacon. Barátaim kábé fele “rockzenész”, mert manapság ez tűnik “önmegvalósításnak”. Ha megpróbáljuk magyarra fordítani a szót, akkor kiderül hogy mindenki nem lehet önmegvalósító, erre törekedni tehát a köz-, azaz mindenkire kiterjedő oktatásnak értelmetlen. Ha azt szeretnénk, hogy mindenki a Ferencesek utcájában lakjon, az elérhetetlen cél. Hiába ad az állam (adókból) támogatást, hogy legyen pénzük az embereknek ott lakást venni: rögtön felviszi a verseny az árakat. Ellenben ha az a cél, hogy belföldön költsék inkább az emberek a nyaralásra szánt pénzüket, azon segít az üdülési csekk.

A legtöbb (összes?) kreatív tevékenység véges erőforrásért, az emberek figyelméért, tetszéséért verseng. Reklámgrafikus, költő, táncos, sámán, webdizájner, énekes. Mivel az emberek természetüktől fogva szeretnek kreatívak lenni, külön kreativitás-oktatás nélkül is hatalmas a verseny, sok amatőr DJ vagy költő van, de viszonylag kevés hobbi-könyvelő, amatőr pénztáros vagy éppen civil papíripari-berendezés karbantartó. Márpedig ha valamiből állami támogatás (jelen esetben oktatás) nélkül is van elég, akkor miért közcél a verseny növelése? Meglehet talán valamivel jobbak lesznek a költők, sámánok, webdizájnerek, de kevesebb idő marad a könyvelők, pénztárosok vagy papíripari-berendezés karbantartók számára szükséges készségek elsajátítására.

Másként elmondva ugyanezt, a diákok iskola nélkül, társadalmi ráfordítás nélkül képesek kreatívak lenni, akinek olyanok a lehetőségei-adottságai, az önmegvalósító vagy boldog is lehet.

Jelenleg aki akar befizet tánciskolába, vagy veri a kocsmában a szegedi kannát.

A szabványosított, iskolarendszerű “kreatív szabadságra nevelés”ben érzek némi ellentmondást, mint ahogy a gyerek érdekében végzett kényszerköltöztetés is ellentmondani látszik a “játszani is engedd” elvének.

>>”semmivel nem erti meg jobban az ember egy-egy tortenelmi esemeny vagy kor lenyeget, mondanivalojat, tanulsagat, uzenetet a mai korra nezve attol, hogy elvarjak tole hogy tudja a kor pontos evszamait.”
-Ezzel egyetértek, olyannyira hogy meg sem tanultam ezeket az évszámokat. Mégis ötösre érettségiztem töriből: már a Kádár-rendszerben is lehetett használni a töriatlaszt érettségin…
Sajnálatos ugyanakkor, hogy a természettudományos órák számát nyirbálta meg kétharmadukra a töriszakos Pokorni, miközben a történelem maradt (pontosabban társadalomismeretté vált egy része)

>>”A közoktatásnak semmi köze (nem kellene, hogy legyen) a professzorok képzéséhez, nem ez a fő célja, feladata, sőt…”
-ez nincs kifejtve, úgyhogy vagy egyetértek, vagy nem. Ha arra gondolsz, hogy a gyengébb képességűeknek az egyen-alaptanterv erőltetése csak teherszállítmány-kultuszt eredményez (fogalom innen:
http://www.freeweb.hu/feynman/teher.htm), akkor egyetértek. Ugyanakkor a tehetséggondozás, akik végül professzorrá fajulnak, fontos közcél, mert a tudomány fontos közjószág,a minek áldásait azok is élvezik, akik nem értik.

>>Ha pedig szerinted jó, hogy a tanárok egész nap csak mondják és mondják és mondják, a diákok meg hallgatnak és körmölnek
-Szerintem nem jó. De nem a kreativitást látom fontosnak. Abból, mint a lámpagyári fotós vagy a HR-es rockzenész példája mutatja túltermelés van. Nem azért svéd az IKEA és nem magyar, mert nem vagyunk elég kreatívak. Egyénenként elég a kreatív, a versenyellenes ugyanakkor könyöklő kultúránk-társadalmunk a baj.

Szerző: Lencse Máté

Lencse Máté — Sun, 15 Nov 2009 08:31:31 +0000

Hogy kikre kellene kicserélődnie a pedagógustársadalomnak? Egy jobb, a kor elvárásainak jobban megfelelő pedagógusképzés által kinevelt új, pedagógusgenerációra. Ami elvi szinten talán működik, de a gyakorlatban, amikor beülök néhány fiatal, kezdő tanár órájára hospitálni, azt látom, hogy ugyanúgy tanít, mint mondjuk az én tanáraim 10 éve, amit én már akkor sem szerettem, több év pedagógiai tanulmány után pedig már tudom, hogy miért nem.
Elolvasva a belinkelt blogbejegyzést két dolgot látok: haragszol a kompetencia szóra, illetve nem tudod mit takar a fogalom.
Egyébként teljesen lényegtelen szavakon lovagolni, de a fogalmak pontos jelentésén is az. A lényeg az, hogy szerintem a hagyományos oktatás-nevelés már régen alkalmatlan bármire, de a mai, információs-társadalomban (gondolom ez is csak szlogen, meg ettől is kiráz a hideg) különösen az.
Az pedig, hogy a professzorok tánctudásán elmélkedsz azt mutatja, hogy nem értetted a videot. A közoktatásnak semmi köze (nem kellene, hogy legyen) a professzorok képzéséhez, nem ez a fő célja, feladata, sőt…
Ha pedig szerinted jó, hogy a tanárok egész nap csak mondják és mondják és mondják, a diákok meg hallgatnak és körmölnek, akkor csak remélni tudom, hogy nem kerülsz se olyan helyzetbe, hogy taníts, se olyanba, hogy meghatározhasd az oktatáspolitikát.
Mindenesetre köszönjük a kommented.

Szerző: Sallai Dani

Sallai Dani — Sun, 15 Nov 2009 01:03:03 +0000

“megkérdezhetem, hogy (bármely tárgyból) KONKRÉTAN mi az az ismeret, amit nekünk még tanítottak, de a netgenerációnak már ne tanítsuk?”
szerintem pl. egy csomo tortenelmi adat, evszam, csatak menete tortenelembol. semmivel nem erti meg jobban az ember egy-egy tortenelmi esemeny vagy kor lenyeget, mondanivalojat, tanulsagat, uzenetet a mai korra nezve attol, hogy elvarjak tole hogy tudja a kor pontos evszamait.

Szerző: Sallai Dani

Sallai Dani — Sun, 15 Nov 2009 00:59:59 +0000

@csavarhuzos: sztem meg parszor hallgasd meg az ezt az eloadast, aztan gondold ujra mert nem hiszem h felfogtad h mirol beszel. Tobbek kozt ebbol latni h nem erted amit mondani akar az eloado: “A tánc, zene fontos, de ebből nem következik, hogy az adókból fedezett közoktatás feladata lenne az oktatása.” – ez oriasi baromsag. Epp azt mondja, hogy a kozoktatas feladata nem professzorok nevelese, hanem kreativ, onmegvalosito, boldog emberek nevelese.

Szerző: Sallai Dani

Sallai Dani — Sun, 15 Nov 2009 00:55:22 +0000

Ez marhajo hasonlat! “They look upon their body as a form of transport for their heads… it’s a way of getting their head to meetings”

Szerző: Csavarhúzós

Csavarhúzós — Fri, 13 Nov 2009 11:03:51 +0000

Nekem nem tetszett. Cseppet sem volt unalmas, csak hatásvadász. Ami persze érthető, ha valaki abból él, hogy “guru”.
De komoly, megalapozott érvelés nem hangzott el. Például azt a tényt, hogy a világ MINDEN országában “agycentrikus” az oktatási rendszer, úgy adta elő, mintha érv lenne, pedig ellenérv, legalábbis megfontolandó kritizálni valamit, ami általánosan elfogadott gyakorlat.

A professzorok nem tudnak táncolni – na és? Amúgy ez vitatható, lehet hogy csak a “szép nők nem okosak” szintjén igaz. Ha valamilyen szempontból vesszük az elitet, akkor nyilván más független szempontból nem lesz “élcsapat”. Vannak ellenpéldák, pl. Gábor Dénes, akinek teniszezés közben jött a holográfia ötlete – szívesen és jól teniszezett, nyilván jól táncolt is. Vagy pl. Tamás Gábor is kifejezetten jól táncol, és ha így folytatja, hamarosan professzor is lesz.
http://www.mta.hu/index.php?id=634&no_cache=1&backPid=417&tt_news=4655&cHash=8a202189ba

De tegyük fel nem jól táncolnak a professzorok. Mivel minden időtöltés valami mástól veszi el az időt, így elképzelhető – de ha mondjuk egy orvosprofesszor műtene engem, akkor inkább ne táncoljon jól…

A tánc, zene fontos, de ebből nem következik, hogy az adókból fedezett közoktatás feladata lenne az oktatása.

Ha a kreativitás gyerekkorban eleve adott, akkor csak annyi a teendő, hogy ne “nevelje ki” az iskola. Az iskola, ami csak kábé 1/3-át teszi ki a diák napjának?
Szerintem keveri az önbizalmat a kreativitással. Azzal egyet lehet érteni, hogy a diák önbizalmát nem kell megtörni – de konkrét ötletek nem hangzottak el. Elhangzott viszont, hogy leginkább azért költöztek az USA-ba, hogy a fia általa nem kívánt párkapcsolata menjen tönkre. Nem túl kreatív megoldás a pedagógia lovagjától, ráadásul előadáson intim családi sztorikat mesélni hibás apai viselkedés.

“Az információ ma már könnyen elérhető, tehát a ‘mit’-ről végérvényesen a ‘hogyanra’ kell áthelyezni a hangsúlyt.” – ez mostanában már-már közhely, de hogy ne legyen ilyen felszínes, megkérdezhetem, hogy (bármely tárgyból) KONKRÉTAN mi az az ismeret, amit nekünk még tanítottak, de a netgenerációnak már ne tanítsuk?

“ennek köszönhető az, hogy ma a kompetencia alapú oktatás az alap, az elérendő cél, a jövőkép” – már régen is ez volt a jövőkép, lásd pl. Marx György: Nevelni az ismeretlen jövő számára (1992).
Amikor még a Kádár-rendszerben érettségiztem, akkor is lehetett használni érettségin a függvénytáblát (matek-fizika-kémia), nem a tényanyag tudása számított, hanem a “kompetencia”. Kicsit bővebben a kompetenciáról:
http://orankivul.blog.hu/2009/07/07/a_kompetencia_szotol_mentes_kommunikacio_kompetenciaja_szamomra_kulcskompetencia

“Ehhez azonban valószínűleg még ki kell cserélődnie a pedagógustársadalomnak.” – node kikre? Régen arányaiban jóval kevesebben mentek a felsőoktatásba – azaz akik oda mentek, okosabbak voltak átlagosan, mind akik ma ott vannak. A pedagóguspálya annyira nem vonzó, hogy pl. főiskolai informatika szakra be lehetett kerülni kettes informatika vagy matek érettségivel. (!!!)