A bicskei menekülttáborról I.

Fogadjátok sok szeretettel első vendégünket, Rotkai Petrát, aki az alábbiakban első kézből számol be nekünk a VIP önkéntes programról.

ped2.hu

Korunk globalizációs folyamatainak köszönhetően olyan társadalmi, gazdasági, kulturális problémák merültek fel, amelyeket a köznyelv a világ 12 problémájának nevezett el.
Ezek pedig – akármilyen rangsor felállítása nélkül – a következők: éhínség, szegénység, járványok, túlnépesedés, írástudatlanság, környezet szennyezés, emberi jogok, családon belüli erőszak, háború, rasszizmus, kábítószer és a menekültek, a migráció folyamata.
Mint azt a fentebb megjelenő cím is közli, én a menekültek helyzetét, a migráció ügyét állítottam figyelmem középpontjába. Írásom célja nem az, hogy az evvel kapcsolatos összes fogalmat ismertessem az olvasóval, de mégis az esetenként homályos és központi fogalmakat nem árt, ha tisztázzuk.

Menekült az a személy -az ENSZ 1951-es menekültegyezménye alapján-, aki: faji, vallási okok, nemzeti hovatartozás vagy politikai meggyőződés miatt, üldözéstől való megalapozott félelmében hagyja el országát, és állampolgárságán kívüli országban tartózkodik. Nem tudja, vagy az üldöztetéstől való megalapozott félelmében nem akarja az országának védelmét igénybe venni. Saját országától nem kap védelmet, sőt gyakran éppen a fennálló kormány üldözi őket. A gazdasági menekültek indítóokai az éhínség, a nyomorúság vagy a különböző betegségek. A menekülést okozhatják természeti katasztrófák, járványok. De okozhatják emberi tényezők is, mint a háborúk, polgárháborúk, fajgyűlölet, etnikai tisztogatások vagy vallási üldöztetés. A menekültek Magyarországon a magyar állampolgárokhoz nagyon hasonló státust kapnak, az állam szükség esetén útlevelet is kibocsát számukra.

Migránsnak nevezzük azokat a személyeket, akik elhagyják hazájukat vagy szokásos tartózkodási helyüket, azért hogy letelepedési szándékkal (tehát minimum egy év tartózkodás) egy másik országba menjenek. A magyar jog nem ismeri ezt a szót, a migráns így alapvetõen szociológiai, illetve köznyelvi fogalom. Általában a három hónapnál hosszabb idõre szóló tartózkodási jogosultsággal vagy tartózkodási jogosultság nélkül, de életvitelszerűen egy adott országban élõ külföldieket nevezzük migránsnak.

Integráció: A negatív jelentéstartalmú asszimilációval ellentétben az integráció a bevándorlók vagy menekültek befogadó társadalomba való beilleszkedésének egy olyan formája, amely nem jár a saját kultúrájuk, önazonosságuk feladásával. Az integráció egyrészt egy jogi folyamat, amelynek során a bevándorló vagy menekült a befogadó társadalom egyenrangú tagjává válik, a többségéhez hasonló jogokat szerez. Az integráció ugyanakkor egy gazdasági folyamat is, amelynek következményeként az érintett, külföldi lehetőségeihez mérten, képessé válik az önellátásra, és a befogadó ország gazdasági életéhez való hozzájárulásra. Nem feledkezhetünk meg az integráció szociokulturális vonatkozásáról sem: a folyamat magába foglalja a sokrétű társadalmi kapcsolatrendszer kiépülését is a bevándorló vagy menekült és a többségi társadalom között. A kulturális aspektus a befogadó közeg nyelvének elsajátítását, illetve az eredeti kultúra és ön azonosság megőrzése mellett a befogadó társadalom normáinak és szokásainak megismerését és elfogadását jelenti. A társadalom minden szintjét érinti, a befogadó közösségek fontos szerepet játszanak benne. A tolerancia és a szolidaritás eszméjének megléte, alapvető feltétele az integrációnak.

(forrás: Menedék Migránsokat Segítő Egyesület – Migráns gyerekek oktatása. Budapest, 2009.)

A történet(em) az említett témában ott kezdődik, amikor megszületett a Voluntary Intercultural Pedagogy (továbbiakban: VIP) munkacsoportja. Ehhez a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal az Eötvös Loránd Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének szóló 2008. évi felkérése adott alapot. Az önkéntes szervezet (VIP) öt alapító taggal kezdte meg tevékenységét 2009. január 6-án.

„…A Voluntary Intercultural Pedagogy munkacsoport a Bicskei Menekülteket Befogadó Állomáson élő, tanköteles és óvodáskorú, státuszt nyert menekült gyermekeknek heti két délután szervezett fejlesztő foglalkozások tartásával, a gyermekek közoktatási és a társadalmi beilleszkedését elősegítő iskolán kívüli személyiség- és készségfejlesztését látja el. A VIP tevékenysége két csoportra nézve is hiánypótló kezdeményezés kíván lenni, hiszen egyszerre valósítja meg az elismert menekültek előintegrációs folyamatának oktatási és nevelési vetületével járó feladatok iskolán kívüli szegmensét, másrészt lehetőséget teremt az egyetemi képzésben, az interkulturális pedagógia és pszichológia tudományterületén ismereteket szerzett fiatalok körében tudásuk hasznosítására, valamint ismereteik gyakorlati tapasztalatokkal való bővítésére. A VIP működését a fentebb említett kettős cél mellett az motiválja, hogy hisz az önkéntes munka magyarországi közösségformáló erejében. A VIP olyan fórummá alakult, amelyhez a más kultúrákat ismerő, többnyelvű fiatalok az ország bármely részéről szívesen csatlakoznak. A csoport tevékenységében résztvevők aktív szerepvállalásukkal közösen alakítják Európa jövőjét a többnyelvűség és kulturális sokszínűség jegyében… „- fogalmazzák meg hitvallásukat.
Másrészt, a VIP foglalkozásainak alapvető célkitűzése, hogy a menekült gyermekek felnőttként egészséges önképpel és világszemlélettel rendelkezzenek, amelyben egyszerre kap helyet származási kultúrájuk és az európai kultúra értékrendszere. A VIP törekszik a foglalkozásokon a gyerekekkel a közös szabályrendszer kiépítésére, ami tágabb értelemben lefedi az európai civilizáció alapértékeit és normáit, úgy mint a demokrácia elveinek megőrzése, a társadalmi igazságosság és az emberi jogok tiszteletben tartása.

A Bicskei Befogadó Állomás egy előintegrációs tábor, ide azok a személyek kerülnek, akik már státuszt kaptak, kevés pénzbeli juttatásban és ellátásban is részesülnek, munkát is vállalhatnak. De az ide elvezető út nem nevezhető gördülékenynek, sem éppen rövidnek. Ha csak nem számítjuk azt a nem elhanyagolható részletet, ahogyan Magyarország határain belülre jutnak, itt még egy hosszadalmas procedúra is követi  a kérelmük elbírálását. Mindeközben elkerülnek a nyírbátori közösségi szállásra, majd Békéscsabára és innen Debrecenbe, ahol szembesülnek a Bevándorlási Hivatal döntésével, ítéletével: maradhatnak –e vagy sem. Pozitív döntés esetén kerülnek már a Bicskei Befogadó Állomásra, mindössze hat hónapra (illetve lehetőség van egy egyszeri meghosszabbításra, még hat hónapig). Ennyi idejük van arra, hogy felkészüljenek a magyar társadalom, a munka és az iskola világába való beilleszkedésre.

2009. január és szeptember között a VIP öt taggal végezte munkáját, a 2009- es tanév kezdetekor viszont, a sikeres toborzásnak köszönhetően, további kilenc önkéntes csatlakozott a csoporthoz. Így lettem én is tagja ennek a fiatal szervezetnek szeptember közepétől.

Hogy mi történt az ezt követő majdnem három hónapban?

Megismertem közelről a Magyarországon tartózkodó menekültek történetét, lakóhelyét, a kultúrák és nemzetek közötti konfliktusokat, ellentéteket és azok miértjét, a különböző szokásokat, értékkülönbségeket a gyermekek közvetítésével, a gyerekeknek tartott foglalkozások során.
Mert számukra sem mindegy, hogy ki kinek a kezét (nem) fogja meg „meggyőződésből”, illetve foghatja meg a foglalkozások és játékok során, melyik nemzetnek nem sajátja az emberábrázolás egy egyszerű rajz esetében sem, mely kultúra nem viseli el a nagyobb hangerőt, beszédhangot, stb. De ők még a játék eszközével „befolyásolhatóak”, és bár ez egy rossz szó, de valóban ezt tesszük. Igyekszünk elérni azt, hogy a két konfliktusban álló nemzet gyermeke a játék során feloldódjon, ne rivalizáljon egymással, rájöjjön arra- habár most még ezt nem is tudja megfogalmazni-, hogy csak az együttműködés vezethet sikerhez, hogy kooperáció nélkül nincsen jól sikerül feladat, nincsenek vidám percek. Hétről hétre szembesülnek azzal, hogy egymásra vannak utalva, hogy el kell fogadniuk többféle értékrendet és kultúrát, és azok között rugalmasan váltsanak úgy, hogy mindeközben mégis megőrizzék saját identitásukat.
A heti kétszeri foglalkozásokra, amelyek egyenként körülbelül másfél órát tesznek ki, kidolgozott foglalkozástervvel készülünk, amelyek tartalmazzák a feladatokat az adott órára, a kivitelezés lépéseit, az igényelt nyelvi szintet, a feladat céljait, a fejleszteni kívánt készségeket és kompetenciákat, a szemléltető eszközök felsorolását, a potenciálisan felmerülő problémákat és a rájuk adható megoldási lehetőségeket. Az órákra komoly felkészülés folyik, csapatmunkában. De még a jó kidolgozott foglalkozásterv, a felmerülhető problémák számbavétele se jelent 100%-os garanciát a foglalkozás tökéletes véghezvitelére, szükség van  improvizációra és egyfajta rugalmasságra. A gyerekek nem kötelezhetők az órák látogatására, csak reménykedni tudunk, hogy jönnek, élvezik az órákat, megtanulják a szabadidejüket értelmesen eltölteni, megszeretnek minket, a játékokat, (és itt nem öncélú játékokról, hanem képességfejlesztésről beszélünk: szociális, motoros, kognitív), és mindeközben megtanulnak magyarul, ha mást nem, legalább megkönnyítendő az iskolai beilleszkedésüket és továbbhaladásukat. Nem tudjuk, hányan jönnek, milyen életkorúak, milyen szinten beszélik a magyar nyelvet, stb. Ezek a faktorok ott, helyben derülnek ki, így a differenciált képességfejlesztésre is a helyszínen kell adekvát megoldást találnunk, attól függően, hogy hány foglalkozásvezető van jelen egy alkalommal.

Ebből is látszik, hogy sok a bizonytalanság óráról órára, egy jól megtervezett foglalkozás fél perc alatt összeomolhat. Nem véletlen, hogy olyan önkénteseket toboroz a munkacsoport, akik ezzel a bizonytalansággal/lehetőséggel élni tudnak, alkalmazkodni és változtatni képesek egy rögzített tervtől, ha kell. A VIP úgy látja, hogy ezt a képességet a fiatal, a munka világába nemsokára kikerülő egyetemistákban tudja megfogni. Talán jól is gondolja, talán nem, de az biztos, hogy az önkéntességre való hajlamot, az altruizmust a társadalom egy vékony rétegében lehet manapság csak nyomokban felfedezni, jórészt az inaktív személyek között (diákság és nyugdíjasok). Főleg Magyarországon, ahol az utóbbi évtizedben terjedő általános bizalmatlanág aláássa a közösségi szerveződési keretek, formák hatékonyságát és létjogosultságát. Fontos (lenne) felhívni a figyelmet arra, hogy nem csak az eddig megszokott módon (adományozás, személyi jövedelemadó 1%-a, stb), hanem személyes munkavégzéssel is lehet segíteni másokon. Ez az oldal, amit a VIP nagyon jól használ, főleg, mert egy olyan csoportot céloz meg, akik a szabadidejükkel, és tudásukkal sokat adhatnak, viszont többségükben még nem rendelkeznek önálló keresettel. Az önkéntes munka és szektorok állandó jellemzője pedig, hogy a folyamatos változás és fejlődés fontosságát hangsúlyozza. Ez a szemlélet pedig meghatározó a munka küszöbén álló fiatalok számára.
A foglalkozások megtartását követően a csoporttagok folyamatosan reflektálnak tevékenységükre, cselekedeteik helyességére. Részletes beszámolókat írnak a munka folyamatáról, és az egyének ebben elfoglalt helyéről. A folyamatos reflexió, a saját tevékenységük és munkájuk következetes újragondolása segít a metakogníció fejlesztésében, és következésképpen hatással van így teljesítményük növekedésére. (Amely mindkét fél érdeke. Megjegyezném, hogy mivel altruizmusról beszélünk, a másik fél érdeke sem elhanyagolható, úgy mint: szakmai, interkultúrális és szociális kompetencia fejlesztésére való lehetőség,  kreativitás fejlesztése, stb.)
Az önszerveződő csoporttagok tréningeken, konferenciákon és előadásokon vesznek részt képességeik fejlesztése és kibontakoztatása érdekében.

Mivel egy viszonylag fiatal szervezetről beszélünk, munkájuk finanszírozásához még nem sikerült egy kiforrott támogató-bázist találni. Az egyes pályázatokon való részvételek csak időszakos támogatást jelentenek. Jelenleg adománygyűjtésekkel és jótékonysági estek szervezésével igyekeznek fenntartani magukat, illetve beszerezni a foglalkozások tartásához szükséges könyveket, játékokat, a barkácsoláshoz használható eszközöket, valamint alapvető használati tárgyakat (színes papír, ceruza, ragasztó, stb.). A foglalkozásra kialakított termet saját maguk tették használhatóvá, önerőből  festették ki és rendezték be azt. Az ott megtalálható könyvek, játékok, ceruzák és papírok is a tagok felajánlásaiból származik.

Az alapítótagok -bár még tanulók- nagyon rendezetten, precízen intézik a csoport irányítását. Ez nem könnyű feladat, hisz a csoport összetétele – a toborzások alkalmával is, ami egy évben kétszer van, így alkalmazkodva a diákokhoz, a szemeszterek időpontjához- folyamatosan alakulóban van. Sajnos még nem sikerült kiaknázni a pályázatok adta lehetőségeket, ez a feladat az új évben vár rájuk (az olyan vágyak mellett, mint bábszínházba való eljutás, állatkert látogatás, stb.). Ami még idén hátra van: a gyerekekkel egy közös karácsonyi műsor előadása, a karácsonyi ajándékok beszerzése, kiosztása, adománygyűjtés, jótékonysági est szervezés. Ezek a projektek jelenleg az előkészítési fázisban vannak, reméljük, hogy mind sikerrel zárul majd. Én, mindenesetre, bízom a munkájuk (vagyis személyes érintettség okán írhatom: munkánk) létjogosultságában, helyességében és sikerében, látva, hogy milyen sok jó és új ötlet váltja egymást egy- egy alkalommal. A lelkiismeretes csoport tehát alakulóban, akinek tetszik a tevékenységünk célja, eszmeisége, és aki ehhez akármit  is hozzá szeretne adni -tárgyi eszközöket (ruhák, játékok, stb.), személyes segítségnyújtást -, azt szívesen várjuk.