Taní-tani

Január 30-án Oktatásmódszertani kérdések a felsÅ‘oktatásban címmel adtam elÅ‘ Miskolcon, a III. Taní-tani konferencián, a FelsÅ‘oktatás szekcióban. A konferencia programja megtekinthetÅ‘, én csak a saját szekciómról szeretnék írni pár szót. Ha minden jól megy készülni fog konferenciakötet, amit majd felrakok ide. Nem számítottam hatalmas tömegre, de reggel kilenckor nagyon elszomorított a teremben lévÅ‘ öt ember, de mire sorra kerültem már nyolcan hallgattak, ami jobb volt. EttÅ‘l függetlenül azt gondolom, hogy jobb és hasznosabb lenne, ha az elÅ‘adók nem csak egymásnak adnának elÅ‘…

Az első előadő Hercegh Judit volt, az előadásának címe pedig: Hálópolgárok a Debreceni Egyetemen. Nem vagyok túl nagy rajongója a kérdőíveknek, úgy érzem, hogy mindent feltárnak csak a lényeget nem. Internetezési szokásokat próbáltak felmérni egy kb. 300 fős mintán, és ahogy Hercegh Judit is elmondta, meglepő eredmények születtek. Például, hogy az online kapcsolattartás bőven a személyes kapcsolatok fontossága alatt található. Ez tény, ugyanakkor az is, hogy az online kapcsolatok meghatározóak, még legjobb barátainkkal is rengeteget chatelünk, e-mailezünk, még akkor is ha esetleg találkozhatnánk is. Egyszerűen ha előttem van egy kérdőív és rajta egy négyfokú skála akkor persze, hogy azt húzom be, hogy a személyes kapcsolat milyen fontos, az internet meg á dehogy. De valószínűleg egy mélyinterjú mást mutatna. Ráadásul meglepő és furcsa hibának tartottam, hogy a közösségi portálok közül egyedül az Iwiw volt terítéken, facebookról vagy twitterről, stb., szó sem esett. Még lehetne sorolni pár kifogást, de a legfontosabb az, hogy ez az egész kutatás, felmérés nem futott ki sehová, legalábbis az előadás során nem hangzott el konklúzió, hogy akkor most itt vannak ezek a (kétes) eredmények és akkor mit is kellene kezdeni velük és ez bizony nagyon hiányzott. Pláne, hogy ez egy pedagógiai konferencia volt és az előadás nem érintette lényegileg ezt a területet.

A program szerint következő előadás elmaradt így én léptem porondra. Saját magamat nem értékelném, majd hátha idetéved valaki, aki látott és véleményez. A tanulmányom mindenképpen fel fog ide kerülni így olvasható lesz, miről beszéltem. Elöljáróban itt a prezim. Először használtam a prezi.com-ot, de mindenkinek csak ajánlani tudom, amint ráérez az ember a használatára könnyű lesz, átlátható, logikus és mindez a prezentációra is igaz lesz amellett, hogy igen látványos is. Összességében elégedett vagyok az előadásommal, főleg mert pozitívak voltak a helyszíni visszajelzések a témával kapcsolatban. Ráadásul Kathyné M. Anita tolmácsolásában megismerhettem egy már működő törekvést arra, hogy felrázzák módszertanilag a felsőoktatást: projektpedagógiát alkalmaznak a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Pedagógia és Pszichológia Tanszékén. Ha engedélyt kapunk rá akkor fel fogok tölteni erről egy cikket is.

Utánam Pacsuta István következett: FelsÅ‘oktatási hallgatók rétegzÅ‘dése az értékek mentén. A fÅ‘ problémám újra a kérdőívezés volt. A lapon feltüntetett értékeket kellett rangsorolni az alanyoknak. A család természetesen az elsÅ‘ helyen szerepelt, míg a pénz, a gazdagság, ha jól emlékszem a hetedik helyen kullogott. Azt gondolom, hogy ez is a tudatosságnak az oka, ez a legnagyobb veszélye a kérdőíveknek: nem Å‘szintén válaszolunk, hanem a helyeset karikázzuk be, mintha valamiféle tesztet töltenénk ki. Felvetette valaki az elÅ‘adás után, hogy esetleg nyitott kérdések is kellettek volna, tehát hogy maguktól írjanak értékeket, ne adjuk a szájukba. A válasz az volt, hogy mindez bonyolította volna a kutatást… Sajnos az egész elÅ‘adás alatt többször történt utalás arra, hogy az elÅ‘adó szereti a könnyebb végét megfogni a dolgoknak… Ezt nem szeretném kommentálni egy doktori disszertációhoz kapcsolódó (ha jól emlékszem) kutatás esetében… És számomra újra kimaradt a pedagógia, hogy ez a felmérés miben is hasznos a neveléstudomány számára.

MielÅ‘tt rátérnék az utolsó elÅ‘adásra még egyszer ki szeretném emelni értetlenségemet. FelsÅ‘oktatás volt a szekciónk címe, de az “elemzett” két elÅ‘adás annyiban kapcsolódott csupán ehhez, hogy hallgatókat kérdeztek meg kutatásuk során. Számomra nem derült ki, hogy ez miért is hasznos a felsÅ‘oktatás szempontjából, milyen következtetéseket vonhatunk le, mik a következÅ‘ lépések, most ez jó vagy rossz, mit kell tenni, stb.. És ez nagyon hiányzott.

Kegyesné Dr Szekeres Erika: A szakmai gyakorlat szerepe és megítélése a felsőoktatásban és a szakképzésben az oktatók és a diákok szemszögéből. Ezt a szép, hosszú címet viselte a szekció utolsó előadása. És végre azt éreztem, hogy valami fontos dologról beszélünk, hogy nem csak a kötelező konferenciajárás miatt történik meg az előadás, hanem valóban célja van. Működő példákat láthattunk arra, miként valósítható meg sikeres, hasznos szakmai gyakorlat. Útkeresés, útmutatási próbálkozás arra vonatkozólag, hogy a BA-képzésbe, hogyan kaphat helyet a gyakorlat. Ha körülnézünk a saját portánkon láthatjuk, hogy ez egy kényes kérdés, hiszen például a tanárképzésben a hospitálások, intézménylátogatások szerintem nem elégítik ki az igényeket. Az előadás utáni beszélgetésben szóba került az önkéntesség fontos szerepe a szakmai gyakorlatokat tekintve és ezzel kapcsolatban mondtam el a civil egyesületek lehetséges kiemelt szerepét, amiről már írtunk. A lényeges számomra az volt, hogy problémafelvetés történt, megoldási lehetőségek megmutatásával és őszintén szólva mindegyik előadástól ilyesmi vártam volna.

Elég negatívnak tűnik, amit írtam és valóban volt egy kis csalódottság bennem, de ettől függetlenül nagyon örültem, hogy résztvehettem, a szervezéssel pedig nem is volt különösebb probléma. A színvonal ritkán egyenletes, ráadásul ez az egész csak szubjektív vélemény, lehet, hogy nem is voltak rosszak az előadások, maradjunk is ennyiben. És ha esetleg a jelenlévők közül valaki mondana az én előadásomról is pár szót vagy a leírtakhoz szólna hozzá, tegye meg. A konferenciakötet pedig reméljük, hogy összejön és akkor tágabb képet kaphatunk, hiszen egy tanulmány bővebb és mélyebb lehet, mint egy előadás.