2010-es választási programok az oktatás szemszögébÅ‘l I. – Fidesz

Arra gondoltunk, hogy áttekintjük néhány párt választási programjának oktatásra vonatkozó gondolatait. Fontos leszögezni, hogy szó sincs pártpolitizálásról, sem arról, hogy bárkit is befolyásolni szeretnénk. Attól még, hogy valaki többet vagy érdekesebbet ír az oktatásról még nem jelenti azt, hogy az egész programja értékesebb. A program pedig önmagában nem biztosíték arra, hogy adott párt alkalmas a kormányzásra. A vizsgált programok sorrendje nem tükrözi a szimpátiát (ha egyáltalán van ilyen), rendezési elvnek a közvélemény-kutatások alapján felállítható erősorrendet választottuk, így a sorozat első szereplője a NEMZETI ÜGYEK POLITIK�JA elnevezésű fideszes program.

Már a tartalomjegyzéket átböngészve is látható, hogy az oktatást nem választották kiemelt fejlesztési feladatnak, hiszen a fő témák: nemzeti ügyek politikája, magyar gazdaság, a rend, egészségügy, szociális biztonság, demokratikus normák. Természetesen mindegyik témához kapcsolódhat valamilyen formában az oktatás kérdése, de ez azt mutatja, hogy nem érdemes túlságosan nagy várakozásokkal olvasni a programot, ha oktatási reformokra vagyunk kíváncsiak. Az oktatás vagy a képzés szó pusztán két alfejezet címében található meg, mindkettő a gazdasághoz kapcsolódik.

A program számos területről érkező, neves emberek ajánlásával kezdődik, közülük néhányan kiemelik az oktatás fontosságát. Járai Zsigmond szerint többek között a modern gazdaság igényeinek megfelelő oktatás kialakítása a gazdasági növekedés egyik kulcskérdése. Vizi E. Szilveszter pedig kiemeli a kreativitást, a magyar szellemi tőkét és a kutatások, fejlesztések támogatásának fontosságát, és ebből a szempontból vált mindennél fontosabbá többek között a nevelés és az oktatás kérdése is. Persze most rövid, pár soros ajánlásokról beszélünk, ahol nehéz lenne (és nem is cél) bővebben foglalkozni témákkal, de majd látható, hogy a későbbiekben a program sem mélyül el oktatási kérdésekben.

Az Orbán Viktor által írt, általánosabbnak tekinthető fejezet csupán annyiban érinti az oktatás kérdését, hogy olyan oktatási rendszerre van szükség, mely megfelel a nyugati normáknak és gazdasági elvárásoknak, mert ez elengedhetetlen a tisztességes bérekhez és munkahelyekhez, mely lehetővé teszi, hogy mindenki gondoskodni tudjon a családjáról. Látható, hogy ez is csak egy általános kampányszöveg: nyugati színvonalú oktatást! Arról nem esik szó, hogy ez mit is takar vagy arról, hogy jelenleg miben vagyunk elmaradva és, hogy ezzel kapcsolatban mit kellene változtatni.

Matolcsy György: Itt az idő, hogy megváltoztassuk a magyar gazdaságot! című fejezetében egy kicsit konkrétabb kitekintés történik. Bár A felsőoktatás és a szakképzés célszerűsítése című alfejezet alig több, mint egy oldal, a program legjelentősebb része az oktatás témáját figyelembe véve. Kiemeli az elméleti képzés sajnálatos túlsúlyát, jól látja, hogy a gazdasági felzárkózás és a versenyképesség nagyban függ a szakképzések gyakorlatiasabbá tételétől. Németországi példát említ, ahol az elmélet csupán a kiegészítés a vállalatoknál zajló gyakorlati képzés mellett. Megjelenik tehát az igény a szakképzési rendszer átalakítására, ráadásul pozitív példák felmutatásával. És jó arról is olvasni, hogy a szakképzések presztízsvesztésén bizony változtatni kellene. Kíváncsian várom, hogy megoldható-e a gyakorlatiasabb szemlélet, illetve az, hogy az emberek nagyobb része válasszon szakképzést, és ne mindenki azon felsőoktatási szakokon tömörüljön, amiknek ráadásul kevés a piaci értéke (ebből a szempontból Matolcsy jobb tájékoztatást ígér a felvételizőknek). Érdekes és hasznos gondolatnak tűnik a gyakorlatorientált vállalkozásoktatás. A pozitív vállalkozói szemlélet formálását már az általános iskolától kezdve szükségesnek tartja Matolcsy, így a fiatalok, mire kikerülnek az iskolából, néhány év tapasztalatszerzés után biztosabban indíthatnának saját vállalkozást. A következő alfejezetben az átképzések fontosságát hangsúlyozza a foglalkoztatottság kiemelkedően fontos kérdéskörével kapcsolatban. Erre vonatkozóan több sikeres kísérleti program standardizálását sürgeti. Ebben a két alfejezetben láthattuk, hogy igen rövid terjedelemben is lehetséges kiemelni fontos problémákat és lehetséges vázlatos ajánlásokat is tenni a megoldásokra, amikből a választó legalább az irányvonalakat viszonylag jól láthatja.

A következő fejezet, ahol egyáltalán megjelenik az oktatás szó: Pesti Imre: Itt az ideje, hogy megmentsük az egészségügyet! Azt mondja, hogy biztosítani kellene, hogy az orvosok több időt fordíthassanak az egészségnevelésre és oktatásra, amihez adminisztrációs terheiket csökkenteni kellene. Azt gondolom, hogy nincs olyan terület, ahol az adminisztráció nem okoz óriási problémát, gondolhatunk itt az oktatásra is, ahol bizony az oktató-nevelő munka rovására megy a pedagógusok számtalan adminisztrációs kötelessége. Mindent örömmel fogadok, ami visszaszorítja a bürokráciát. Az egészségügy és az oktatás kapcsolata manapság legjobban a rezidensképzéssel kapcsolatban éleződött ki, aminek ékes bizonyítéka, hogy az orvostanhallgatók tüntetést szerveztek. A program ezzel kapcsolatban annyit mond csupán, hogy az egész rezidensképzést újra kell gondolni. Hát ja, de sajnos ez is csak üres frázis, nem ír a gondokról, megoldási javaslatokról. Mint ahogy az is elég semmitmondóan hangzik, hogy új alapokra kell helyezni az egészségügyi oktatás, mely többek között abból a szempontból is kulcskérdés, hogy az orvosok, szakdolgozók ne távozzanak külföldre. Ötleteket viszont itt sem találunk, ráadásul a Semmelweis Egyetem oktatási színvonala egyértelműen felveszi a versenyt a nyugati egyetemekkel, így nem tudom, mit változatnának az oktatásban, hiszen éppen a minőség teszi lehetővé, hogy külföldre távozhassanak. Persze lehet, hogy nem minőségi változásra gondolt Pesti Imre, de sajnos nem derült ki, hogy akkor mire.

Kidolgozzuk, hogy az oktatási rendszer végre minden szinten alkalmas le¬gyen a fogyatékossággal élő emberek speciális igényeinek kielégítésére, úgy, hogy figyelembe vegye és támogassa a sajátosságaikat. Azokat a képzési, szolgáltatási formákat kell támogatni, amelyek hatékonyabbá teszik a fogyatékosok munkaerőpiacon való elhelyezkedését. – írja Soltész Miklós az Itt az idő, hogy megteremtsük a szociális biztonságot! című fejezetben. Ez is tipikus kampányszöveg, adjunk mindenkinek pár jól csengő szót, hátha ránk szavaz. Azt gondolom, hogy ez az, amit bárki leírhat, hiszen a sajátos nevelési igényű diákok, hallgatók kérdése nagyon fontos, itt a ped2-n is bemutattunk néhány pozitív példát. Sajnálatos, hogy a program ezen a téren is nélkülözi a konkrétumokat. A frázisok puffogtatása folytatódik: a cigányság oktatási helyzete katasztrofális, a nyomorban tengődő gyermekek által elérhető oktatási és nevelés lehetőségek a fejlett világban nálunk a legrosszabbak. Az egész fejezet nem szól másról, mint hogy siralmas képet  fest napjainkról – komolyan olyan érzésem van az elolvasása után, hogy valami harmadik világbeli országban élek, ami azért erős túlzás, de tényleg az a fő probléma, hogy konkrét ajánlást nagyon keveset találhatunk. Az oktatással kapcsolatban csak egy ilyet találtam: a közoktatásba be kell vezetni a mindennapos testnevelést és az egységes évenkénti felmérést. Ezzel viszont végtelenül egyet tudok érteni, sőt, én azt is támogatnám, hogy a felsőoktatásban is legyen kötelező a rendszeresebb testmozgás, hiszen nálunk, a pécsi BTK-n csupán egy félév volt, ami édeskevés… És akkor zárjuk a programra leginkább jellemző túlságosan is általános gondolattal: Az oktatás-nevelésnek kiemelt feladata van a társadalmi szolidaritás, az egyenlőtlenségek kiegyenlítésében. A tenniakarás és a tisztes munka, a tudás és a művelt fő érték, ezért az iskola feladata az, hogy ezek kibontakoztatásá¬ra lehetőséget biztosítson mindenki számára.

Nincs tehát nagy baj az oktatással kapcsolatban felmerült gondolatokkal, de ritkán lépik túl az általánosság szintjét. Persze most hazabeszélünk, de jót tett volna a programnak egy az oktatásról szóló fejezet, ami tényleg azt mutatná, hogy kiemelt terület számukra. Nem kaphattunk képet arról, hogy milyen oktatáspolitikára számíthatunk a következő négy évben, ami persze nekik mindenképpen előnyös, hiszen szinte semmit sem lehet ezzel kapcsolatban számon kérni rajtuk.

Ha bárki olvasta a programot és van véleménye róla, ossza meg velünk. Például olyan kommenteket várnánk nagyon szívesen, amik arról szólnak, hogy miket hiányolnak a programból az oktatással kapcsolatban.

Folyt. köv.