Folyóiratszemle 1. rész – Taní-tani

Már régóta tervezzük bemutatni az itthoni pedagógiai folyóiratokat, és ez a sorozat végre kezdetét is veszi. Reményeink szerint sok főszerkesztőt sikerül majd megszólaltatnunk, hogy ezáltal képet kapjunk a hazai felhozatalról. Az interjúk rövidek, inkább csak kedvcsinálók, tájékoztatók lesznek. Elsőként Knausz Imre, a Taní-tani alternatív iskolai folyóirat főszerkesztője válaszolt a kérdéseinkre.

ped2: Nagyon röviden leírná nekünk a Taní-tani történetét?
Knausz Imre: A lapot 1996-ban hozta létre az azóta elhunyt Oroszlány Péter kezdeményezésére az Alternatív Közgazdasági Gimnázium alapítványa. Oroszlány volt az első főszerkesztő. Keze nyomán olyan lap jött létre, amely elsősorban a gyakorló pedagógusoknak szól, és egyrészt arra keresi a választ, hogyan tehető az iskolai tanulás hatékonyabbá, másrészt azonban az iskolát legalább ennyire a közösségi élet terének tekinti, olyan térnek, ahol akár jól is érezhetik magukat az iskolapolgárok. Kezdettől erős volt a Taní-tani közéleti, oktatáspolitikai érdeklődése is. Ami még jellemző, hogy nem tudományos közleményeket akar elsősorban megjelentetni, hanem részben gyakorlat közeli írásokat, részben számos esetben narratív beszámolókat az életről a naplótól akár a szépirodalomig. Ezt a vonalat követte a második főszerkesztő, Takács Géza, aki a 26-tól a 40. számig szerkesztette a lapot. Jómagam 2007-ben vettem át a szerkesztést a 41. számtól.

ped2: Milyen gyakorisággal jelenik meg a lap?
Knausz Imre: Negyedévente jelenünk meg.

ped2: Nyomtatásban is vagy csak online?
Knausz Imre: A helyzet éppen a fordítottja annak, amit a kérdés sugall. Mi egy nyomtatott lap vagyunk, amelynek az online változata még gyerekcipőben jár. Ez abban mutatkozik meg, hogy e pillanatban kevés szám hozzáférhető a weben. Én ezt szívügyemnek tartom, de egyedül csinálom, és így elég lassan megy. Azt gondolom, az online felület akkor lép ki a béta állapotból, ha már elég sok archív anyag van rajta, és a friss számok kevés késéssel a nyomtatott megjelenés után online is megjelennek. Ekkor szeretnék egy nagyobb kampányt kezdeni annak érdekében, hogy a szerzőgárda a honlapot használja rövidebb, aktuálisabb közlemények megjelentetésére, egyfajta közös blogként.

ped2: Nem gondolnám, hogy remek üzleti vállalkozás manapság egy pedagógiai folyóirat kiadása, és nyilván nem is ezért csinálják, de érdekelne, hogy sok-e a nehézség? Meg tudnak mindig jelenni gond nélkül vagy van, hogy kimaradnak számok?
Knausz Imre: Számok nem szoktak kimaradni, tehát az évi négy szám viszonylag pontosan megjelenik, de jól érzi, hogy állandó anyagi nehézségek között dolgozunk, és soha nem biztos, hogy meddig tudjuk folytatni. A szerkesztést ketten csináljuk Papp �gnessel, ez valójában kevés, jó lenne egy valódi szerkesztőség, de erre biztosan nincs pénz.

ped2: Vannak jövőbeni tervek?
Knausz Imre: Én azt szeretném minél hamarabb elérni, hogy legyen egy olyan „kemény mag� a lap körül, 4-5 ember, akik az ország és a pedagógiai élet különböző területein megszülető jó írásokat felénk csatornázzák. Ez egyébként borzasztó nagyratörő terv, de ha nem sikerül, akkor hosszú távon nem lesz érdekes lap a Taní-tani.

Ha bárkinek további kérdései lennének nyugodtan tegye fel itt vagy a lap honlapján. A folyóiratra természetesen elő lehet fizetni.