2010-es választási programok az oktatás szemszögébÅ‘l II. – MSZP

Bár a közvélemény-kutatások szerint még a második helye is veszélyben van az MSZP-nek, arra gondoltam, hogy mint “címvédÅ‘” következzen az Å‘ programjuk: Nemzeti modernizáció, összetartó közösség – Ajánlat a demokratikus oldal programjára.

Fontos különbség a Fidesz programjával szemben, hogy ez Mesterházy Attila programja, nem találhatunk sem ajánlásokat, sem különböző emberek által írt fejezeteket, ami azért talán hitelesebb lenne, hiszen úgymond szakértők beszélnének a különböző területekről.

Örömmel láttam viszont, hogy van oktatási fejezet: Oktatás, kultúra – befektetés a tudásba, befektetés a minÅ‘ségbe. Azt gondolom tehát, hogy ezt a nagyjából öt oldalt érdemesebb figyelmesen áttekinteni, elÅ‘tte viszont nézzük meg azokat a részeket, ahol még feltűnt az oktatás kérdése.

A közoktatásban növelni szeretnék az állam szerepét. Hatékony, fejlesztő, szolgáltató államot szeretnének és bár elhangzik néhány elképzelés (7.-8. old.) nem túl sok konkrétumot kapunk. Például nem derül ki, hogy miként szeretnék növelni az állam szerepét, vagy hogy ez mit is takar.

A kutatás, fejlesztés, innováció kulcskérdések és ezzel kapcsolatban kiemeli a program a kutatóegyetemi hálózat kiépítését. ErrÅ‘l sok helyen lehet részletesebben olvasni, például itt. A gazdasági és az oktatási szféra együttműködésének fontosságát sokszorosan hangsúlyozzák. Egy olyan törvényjavaslat elfogadását szeretnék kezdeményezni, mely adókedvezményeket biztosít olyan vállalkozások vagy önkormányzatok számára, mely közvetlenül felsÅ‘oktatási intézményeket támogat vagy doktoranduszokat, mesterszakos hallgatókat támogatnak. Ez akár még jól is hangozhatna, de több kérdés is felmerül ezzel kapcsolatban. Egyrészt, hogy erre van e pénz, hiszen az adókedvezménnyel jelentÅ‘s bevétel esik ki. A másik, hogy nem károsak-e ezek az erÅ‘ltetett kapcsolatok. Azt gondolom, hogy a gazdasági szférának egy minÅ‘ségi felsÅ‘oktatással mindenképpen hasznos együttműködnie, szoros kapcsolatot ápolnia, de ha ez a kapcsolat ezért alakul ki, mert akkor kevesebb adót kell fizetnie akkor kimerülhet ebben. Ráadásul én azt gondolom, hogy a gazdasági szférához inkább az egyetemeknek kellene közelednie – gondolok itt arra, hogy olyan tudást, olyan minÅ‘séget kell szolgáltatni, ami a versenyszférában szükséges -, ez pedig fordított útnak tűnik. EttÅ‘l persze még akár működhet is - amennyiben van rá pénz! És persze szívesen vettem volna, hogy a program készítÅ‘i kifejtik, hogy milyen támogatásokat várnának a vállalkozásoktól, önkormányzatoktól. A pénznél talán a gyakorlati-, majd munkahelyek biztosítása fontosabb lenne. 

Bővítenék a szakképzési hozzájárulás felhasználási körét, egyenesen az intézményekre bíznák, hogy mire költik. Micsoda szabadság! Kérdés, hogy tudnának-e élni vele, és persze az is kérdés, hogy az eddigi korlátozások milyen hatással bírtak.

A szakoktatás és az oktatás és a munkaerőpiac kapcsolata többször megjelenő megoldásra váró probléma, megoldási javaslatok nélkül.  Mint az előző bejegyzésben is utaltam erre, szerintem is fontos kérdés ez és az a furcsa az egészben, hogy rendszeres párbeszéd folyik a kérdésről, az embernek mégis az az érzése, hogy egyhelyben toporgunk. Ha biztosan tudnám, hogy egy párt meg tudná oldani, hogy a közoktatás meg a felsőoktatás során olyan tudásátadás folyjon, mely mind tartalmában, mind eszközeiben megfelel az elvárásoknak, hát szó nélkül megkapnák a (rengeteget érő) szavazatomat. Persze ez nem ilyen egyszerű, mégis, néhány javaslat jól esne, mert az nem számít annak, hogy azt mondják, hogy majd jobb lesz, ne izgulj.

Félreértés ne essék, a szociális támogatások nagyon fontosak, és jó dolog, hogy a hátrányos helyzetű tanulók ingyen jutnak tankönyvekhez, de ennél fontosabb kérdés lenne például a tankönyvek vagy az oktatás minÅ‘sége, mert ha már hozzájutnak valamihez, az legyen jó. Ã�gy például jobban érdekelne egy leendÅ‘ kormány álláspontja a tananyag-, és tankönyvfejlesztésrÅ‘l, gondolok itt különösképp a digitális változatokra. Az oktatás modernizációja, az IKT, az e-learning, vagy fogalmazzunk bárhogy egyelÅ‘re egyik programban tűnt fel. (Arról egyébként meg ne is beszéljünk, hogy ismerek olyan embereket, akik sok mindent ingyen kapnak de futja laptopra, iphonera meg mobilinternetre…)

Szociális kérdésekkel kapcsolatban kiemelik az általuk bevezetett többletpontrendszert. Ez számomra mindig kényes kérdés volt, ugyanis nem gondolnám, hogy az a végleges megoldása a kérdésnek, hogy valakik azért kapnak pontot mert fogyatékkal élnek vagy mert hátrányos helyzetűek és így bekerülhetnek a felsÅ‘oktatásba. És még mielÅ‘tt bárki megvádolhatna rasszizmussal, egy romológiás órán jutottunk arra a következtetésre, hogy az, hogy valaki azért mert cigány, ne kapjon többletpontot. Az oktatás egész rendszerének kell úgy átalakulnia, hogy mire 18 lesz valaki, legyen esélye elnyerni a felvételt. Ehhez az kell, hogy az óvodától elkezdve mindenkinek biztosítani kell azt, hogy a lehetÅ‘ legtöbbet kihozza magából, hiszen, ha valaki nem tudja a kellÅ‘ pontszámot elérni, akkor feltehetÅ‘leg tudásbeli hátránnyal indul és így értelmetlen “berakni” a többiek közé. Ha képességeit tekintve érdemes a felsÅ‘oktatásra – bár manapság azért ez nem olyan hatalmas dolog! – akkor aduk meg neki a lehetÅ‘séget, hogy ugyanott tartson 18 éves korára, mint szerencsésebb társai. A többletponttal csak azt érjük el, amivel itt a programban is villognak, hogy statisztikailag több fogyatékkal vagy szociális hátránnyal élÅ‘ személy van a felsÅ‘oktatásban. És ezek csak számok, semmit nem jelentenek. Természetesen a program is említi ezt, például a cigánysággal kapcsolatban (pl.: Roma Integráció Évtizede program) ugyanakkor amíg azt nem oldják meg, hogy 6 évesen az elsÅ‘ pillanattól ne legyenek például nyelvi hátrányban addig minden mindegy, mert csak görgetik maguk elÅ‘tt a lemaradást – általában nem szellemi visszamaradottság az oka annak, ha nem tudnak megoldani egy feladatot, egyszerűen nem értik, hiszen tudjuk, hogy az oktatás nyelvezete a középosztály nyelve, és nem a mélyszegénységbÅ‘l érkezÅ‘ké, akik esetleg még azzal is hátrányban lehetnek, hogy otthon cigányul beszélnek… Éppen ezért üdvözítÅ‘, hogy pénzrÅ‘l esik szó a leghátrányosabb térség óvodáival kapcsolatban, ugyanakkor sok helyen lehet olvasni, és én is sokakkal beszéltem már arról, hogy különbözÅ‘ roma-programok, ösztöndíjak elég sok pénzt kapnak, de valahogy a pénzek nem érnek célba. Ezt kellene megoldani. Én egyszerűen nem tudok azzal egyetérteni, hogy valaki azért jusson egyetemre vagy azért kapjon állás, mert cigány, vagy mert hátrányoshelyzetű, vagy mert fogyatékkal élÅ‘, stb., ezek a programok ráadásul sokakban ellenérzést váltanak ki – szerintem. EgyenlÅ‘ esélyeket kell teremteni, segíteni kell, ahol lehet, de tudása és érdemei miatt jusson diplomához és aztán álláshoz. Szerintem ez két nagyon különbözÅ‘ politika, az egyik preventív jellegű, hosszútávú, míg a másik felületi kezelés, statisztika-díszités és kampányszöveg.

Megjelenik még eléggé érintÅ‘legesen a határon túli magyarok oktatásának támogatása, de konkrétumokra nem akadtam, maximum arra, hogy Å‘k mennyivel több pénzt költöttek erre, mint a polgári kormány. EttÅ‘l függetlenül van szabadkai csoporttársam és tudom, hogy bár vannak ösztöndíj-lehetÅ‘ségek például, de félévente tartózkodási engedélyt kell intéznie, illetve rendszeresek a kollégiumában a rendÅ‘ri ellenÅ‘rzések, amit én konkrétan szánalmasnak találok: nyilván az egyetemre járó, kollégiumban lakó külföld állampolgársággal rendelkezÅ‘ magyarokat kell zaklatni, hiszen ez egy “óriási probléma”…

Érdekes intézkedésük lenne, hogy csak az érettségizhetne, aki tud életet menteni. Ezt kifejezetten jó ötletnek tartom: kötelező elsősegély-oktatást a középiskolákba! Persze csak úgy, ha komolyan veszik.

Az oktatással foglalkozó fejezet az elmúlt 8 év eredményeit vonultatja fel. A nagy részébe nem akarok belekötni, mert sok iskolát újítottak fel, de sokat meg bezártak és sokat fel sem újítottak, szóval mindenhol lehetne vitatkozni. De ami kiverte a biztosítékot, az, hogy az oktatásban dolgozók bérének hatalmas mértékű emelésérÅ‘l beszélnek. Pont nem érdekel, hogy átlagban 2008-ban kétszer annyit kerestek, mint 2001-ben, az összeg még mindig nevetséges és állandó vita tárgya, nem hiszem, hogy bárki beveszi, hogy az MSZP-nek köszönhetÅ‘en milyen jó tanárnak lenni, mert milyen jól keresnek. Mellesleg az új NAT-ot is sikerként könyvelik el, ami végre kulcskompetenciákra helyezi a hangsúlyt. Még a végén csak kiderül, hogy a spanyolviaszt is Å‘k találták fel…

Örömmel látom, hogy megjelenik a hátrányos helyzetű gyermekek korai óvodáztatása, mint fontos feladat. Elég sok sikeres programot sorol fel, melyet folytatni szeretnének, ugyanakkor az egyikbe van szerencsém kicsit jobban belelátni. Az Arany János Tehetséggondozó Program egy remek elgondolás, és amikor tanultam róla valami elképesztő idilli kép lebegett a szemem előtt, ami azért jócskán lerombolódott, de erről majd júliusban írok bővebben.

Újra feljön az állami felelősségvállalás növelése, és nagyon érdekes, hogy van egy rész, amit egyszerűen be copypaste-eztek pár oldallal ezelőttről. Ez az állami beavatkozásról szól, amennyiben az adott intézményfenntartó nem látja el rendesen a feladatát.

Azt írják, hogy az interneten minden iskola számára elérhetÅ‘vé teszik a tanterveket, melyekbe beépítenek dokumentumfilmeket, videokat, interaktív anyagokat. Ezek a tantervek alkalmasak lesznek tanórai használatra és az interaktív tábla bevonására. Ez még nincs megoldva???!!! Wow, remek gondolat így 2010-ben… Na mindegy, legalább beszélnek róla.

Tetszik a Nemzeti Nyelvtanulási Program, melyben a 35 év felettiek alapfokú nyelvelsajátításának költségeit fedeznék, persze részleteket nem tudunk meg. Ezzel is csak az a bajom, hogy reklámfogásnak tűnik és igazából nem lenne rá pénz.

A szakmunkásképzéssel kapcsolatban újra nem hangzanak el komolyabb részletek, de újra megemlítik az átalakítás fontosságát.

JelentÅ‘s eredmény a felsÅ‘oktatás tömegesedése. Ezzel ahol lehet szeretek vitatkozni, hiszen el sem tudom képzelni, miért kéne mindenkinek 23 éves koráig iskolába járnia. Azt azonban jól látják, hogy ezzel nem tartott lépést az oktatás, mely a minÅ‘ség rovására ment, viszont irreális elképzelés, hogy újra az elitoktatás legyen a cél, hiszen a tömegek oktatása nem az. A minÅ‘séget viszont emelni kell, ez nem vitás. Többek között elemzik a bolognai folyamat eddigi tapasztalatait és korrigálnak, ahol kell. Ezzel pedig deklarálták, hogy mindazok, akiket eddig bedobtak a mélyvízbe, kísérleti nyulak voltak…

Az esélyegyenlőséggel kapcsolatban itt azt írják, amit én is mondtam fentebb: 18-19 éves korukra versenyképessé kell tenni mindenkit. �gy viszont nem értem mit akartak az előbb a többletpontokkal, nem túl egységes a gondolatmenet.

Csak megfelelően felkészült diákokat akarnak egyetemre engedni, egy vagy két emelt szintű érettségivel. Nem tudom, hogy ez segít-e, én a magam részéről régi vágású vagyok és többre tartom a felvételirendszert. Viszont támogatnék egy olyan rendszert, ahol a teljesítménytől függ az állami finanszírozás vagy a költségtérítés mértéke. Sosem voltam tandíjellenes, számos lusta, az egyetemet akár hét évig végző ismerősöm van, akik ingyen tanulnak, pedig nem is érdekli őket a szakjuk, és teszik ezt tényleg a lehető legkisebb energiával, nagyjából kettes átlaggal. Szerintem sokan ismerünk ilyeneket, akikkel persze nincsen semmi gond, hiszen a rendszer ezt lehetővé teszi. Vagy jobban tanultak volna, vagy abbahagyták volna az egyetemet, ha az első gyenge átlag után kijött volna egy százezres számla. Ezt a reformot valakinek végbe kellene vinnie, ez biztos, de jó hogy itt kissé részletesebben is felmerült (29. old.).

Hihetetlen, hogy még a pedagógusképzésnek is jut egy alfejezet. El kell érni, hogy a tanári pálya valódi karrier legyen! Ehhez megfelelő bérezés és társadalmi megbecsültség szükséges! Remek meglátások, persze arról nem esik szó, hogy ez miként fog sikerülni a következő években, nem hiszem, hogy egyik pillanatról a másikra komoly béremelésre számíthatnak a pedagógusok és hirtelen mindenki becsülni fogja  a munkájukat. Ez még nagyon messze van, de el kellene indulni az úton, és jó lenne, ha valaki konkrét tervekkel állna elő ezzel kapcsolatban.

A bejegyzés hosszából is látható, hogy az MSZP programja lényegesen bÅ‘vebben foglalkozik oktatási kérdésekkel. Lényegében minden fontosabb dolgot érint, és bár néha ellentmondásba keveredik és elveszti egységességét a szöveg, sok dolgot jól látnak. A konkrét javaslatok néhol hiányoznak, ugyanakkor részletesebb, mint a Fidesz programja. Ez persze nem garancia semmire, én leginkább azt látom, hogy a választók szempontjából fontosabbnak tartják az oktatás kérdését. Azt értem ez alatt, hogy a kampánynak sokkal inkább a részének tekintik az oktatás területét, úgy érzik kell róla írni a programban, mert fontos a választóknak. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy nekik is az. Nekem például tényleg hiányzott, hogy az oktatásról fÅ‘leg az a személy írjon, aki esetleg majd az oktatási tárcát vezetné, így, hogy a miniszterelnök-jelölt “szájából” hallhattuk még inkább reklámízű. De mégegyszer mondom, komplexebb, érdekesebb, mint a Fidesz pár sora az oktatásról. Hiányérzetem talán leginkább abban mutatkozik meg, hogy a kormányzásuk alatt felmerült rezidens-képzéssel kapcsolatos problémákra nem reflektál a program.

Várjuk a hozzászólásokat!

Ha minden jól megy, a napokban jelentkezünk a Jobbik programjának elemzésével.