Évnyitó

Hamisítatlan évkezdés. Még nem is értünk Toldra, de már meg kellett oldani az első problémát a jövő heti utazással kapcsolatban, hiszen két helyen kellene lenni egyszerre. Toldon aztán azzal fogadtak, hogy megszűnt az iskolabusz, minden gyerek négy után fog hazaérni. Ez nagyjából azt jelenti, hogy csomagoljunk és hagyjuk az egészet. Aztán persze nyugodtan végiggondoltuk a lehetőségeket és majd megoldjuk. Ezt is. Mindezek mellett az egyetemi óraszervezés is gondot okoz, hiszen ide-oda pakolgatnak gyakorlatokat, amik nagyban befolyásolják, hogy az önkénteseink mikor és mennyit tudnak dolgozni a projekten. Persze az is lehet, hogy ezek nélkül unalmasan vágnánk neki az évnek, az meg kinek kell.

Ebben a tanévben 24 gyerek kap mentort. Ők azok, akik az előző évben lelkesen jártak hozzánk, innen indulunk tehát. Mellettük az elsősök kapnak majd még kiemelt figyelmet, és persze igyekszünk majd minden kérésnek megfelelni, és senkit sem elküldeni – persze sok múlik majd a kapacitásunkon is. Idén két részre bontjuk a hetet: hétfőtől szerdáig egy helyi asszony segítségével online fogjuk tanítani a gyerekeket, csütörtöktől szombatig pedig személyesen tartunk foglalkozásokat, általában ketten. Izgatottan várjuk, hogy működik-e majd a távoktatás ilyen mértékben is, ami kulcskérdés a projekt eredményessége és fenntarthatósága szempontjából. Az első ilyen foglalkozások, még kicsit kísérleti jelleggel, a jövő héten lesznek.

A héten megtartottuk az évet megnyitó szülői értekezletet. Az érintett gyerekek szülei nagyobb részt jelen voltak: figyelmesen hallgattak, kértek, kérdeztek. Persze aztán külön, négyszemközt inkább, így tényleg sok mindent átbeszélhettünk. Idén szorosabb kapcsolatot szeretnénk a családokkal, szeretnénk, ha többet és pontosabbat tudnának arról, hogy a gyerekeikkel mi a helyzet – ez is a mentorok egyik kiemelt feladata lesz. Aztán az is fontos, hogy többet segítsenek, hiszen az, hogy a gyerek eljön-e a foglalkozásainkra elsősorban a gyerek és a család motivációján múlik. Ha minden gyerekért el kell menni, ha mindenkit haza kell kísérni akkor az nekünk óriási időveszteség. Úgy látszott, hogy ezt is megértették, ezen is fogunk tudni egy picit változtatni.

A sok-sok megoldandó probléma után jó volt ez az újra és újra meglepően nyitott és hálás közeg.

szülőiSzerencsére volt alkalmunk néhány gyerekkel is összefutni az utcán biciklizve vagy a bolt nyitására várva. Elkezdtük átbeszélni velük is az évet, hiszen nekik is érteniük kell, hogy professzionálisabb tanév következik, amelyben ők a legfontosabb elemek. Meg kell tanulniuk, hogy mindig pontosan jöjjenek és akkor, amikor megbeszéltük, csak így lehetünk hatékonyabbak.

Aztán megfordult nálunk a társas törzsgárda egy része is, és este lement egy Citadella majd egy Die Sieben Siegel parti is, ma délelőtt pedig a magántanulónkkal lázadtunk kicsit a Meutererben. Kicsit azért komolytalanul, de megkérdeztük, hogy továbbra is legyenek-e társasjáték-partik majd kora este. Perszehogy.

És hogy mik lesznek a keretek? A Beszélgetőkör alkalmával közösen megalkottuk a házirendünk. Reméljük még alakul, de nekünk már így is nagyon tetszik, mert tényleg közösen fogalmaztunk, és csak és kizárólag ők hozták az elemeket. Az én személyes kedvencem az, hogy belekerült a programokon való önkéntes részvétel. Nagyon jó volt, amikor ezt az egyik srác megfogalmazta, mert tényleg ez az egyik alapja az egész munkának: csak akkor gyere, ha akarsz, ha van kedved, ha látod értelmét, mert ez nem kötelező.

És akkor íme a házirend jelenlegi állapota, ami a jövő héttől majd szépen, színesen a falra is ki lesz függesztve:

Együtt hozunk döntéseket.
Önként vagyunk itt és jól érezzük magunkat.
Segítjük egymást.
Tanulni és játszani vagyunk itt.
Nem bántjuk egymást.
Mindent megbeszélhetünk.
Vigyázunk a környezetünkre és az eszközökre.

Hozzászólások

hozzászólás

Címke: ,
Kategória: Bejegyzés