Az egész

Tavaly novemberben számolhattunk be arról, hogy egy tanodába járó lány önkéntesként elkezdett segíteni nekünk a kicsikkel való foglalkozások során. Keresgéltük a helyét, bevontuk a tervezésbe, kapott feladatot a foglalkozás során és persze beszélgettünk sokat arról, hogy tetszik-e neki, mit szeretne, mi legyen máshogy, vannak-e ötletei. Együtt tanultuk a helyzetet. Az Igazgyöngy Alapítvány más projektjei már régóta erősen építenek a helyiekre, a tanodában ez még csak most alakul. Sajnos a lánnyal végül nem igazán jött össze – egyelőre. Tavaly nagyon sokat járt hozzánk, a legtöbbet a tanodások közül, aztán a nyáron már azért kellett küzdeni, hogy folytassa az iskolát, nem volt motivációja, aztán folytatta. Végül a tanodából is kezdett elmaradni, aztán jelentkezett még önkéntesnek is, most megint kezd elmaradni, a segítő munkát teljesen abba hagyta. Persze ismerjük a legfontosabb okokat, mégis nehéz megélni ezeket a helyzeteket, hétről hétre fel kellene készülni rá, ami nem mindig sikerül. Viszont az is jellemző, hogy mindig akad a problémával szemben valami, valami nagyon hasonló, csak ellentétes előjellel. Ezen a héten egy másik helyi fiatal kezdte segíteni a tanoda munkáját. Ő tanulni nem igazán járt hozzánk, már az iskolát is abbahagyta, de a kezdeteknél sok táborunkban volt jelen, így a kapcsolat itt is adott. Egyelőre a hét eleji online tanulások helyi támogatását bíztuk rá: elmegy a gyerekért, biztosítja a körülményeket (internet elérés, számítógép, fejhallgató, nyugodt légkör), felügyel, megoldja a problémákat, hazakísér. Amennyire nem bonyolult a feladat, annyira nagy felelősséggel jár, hiszen ő nyitja ki a tanodát, neki kell vigyáznia az eszközökre, neki kell létrehoznia a kapcsolatot Told és Budapest között. Egyszerűen szólva nélküle nem megy. Mi nagyon régóta szeretnénk, ha lenne egy olyan ember, aki ezt csinálja, mert óriási könnyebbség és komolyan emel az online tanulás minőségén. Eddig egy helyi munkatárs feladata volt, akinek viszont más dolga is van, így a Skype a kultúr kistermében volt, ahol ki-be járkáltak, beszélgettek, szóval mindig volt ez meg az, így viszont a gyerekek által megszokott környezetben, nyugodt körülmények között folyik a tanulás, egyelőre nagyon pozitív tapasztalatokkal.

IMG_20160116_094637A héten egyébként az idei tanévhez mérten is meglepően sok tanulást tudtunk szervezni, többek között azért, mert egy magántanuló fiú osztályozó vizsgára való felkészítése is feladatunk most. Ez a helyzet pedig rengeteg fejlődést, új és visszatérő elemet hozott. Egyrészt a már említett helyi segítség miatt a szokásos hét eleji online tanulások mellé új sávban, plusz egy órában csatlakozhatott a fiú, hogy egész héten készülhessen, ez pedig remek alkalom, hogy visszakapcsoljuk a tanoda vérkeringésébe, hiszen nemrégen költöztek vissza és bár játszani már jár, disputára be-benéz, még keresgéljük a régi közös hangot. Emellett új önkéntessel is bővültünk egy olyan területen, ahol sok problémánk volt – tulajdonképpen egy ember ért hozzá az állandó csapatból. Már elég régen jelentkezett hozzánk önkéntesnek egy hölgy, aki leutazni ugyan nem tud, de fizikából szívesen korrepetálná online a fiatalokat. Sokáig szkeptikusak voltunk, hiszünk abban, hogy a személyes kapcsolat szükséges, végül azonban megállapodtunk abban, hogy ilyen speciális esetekben bizony elkél a segítség és az idősebb korosztály számára talán elfogadhatóbb is ez a távolabbi kapcsolat. Behallgatott néhány online tanulásba (konferenciahívás), megismerkedett a rendszerünkkel és meg is tartotta az első egyéni foglalkozását és úgy tűnik ez a forma is működhet, ami nekünk nagyon fontos tanulság.

IMG_20160116_094004Folytassuk a kellemes meglepetések sorát. A tanoda legfontosabb alapelve, hogy a gyerekek önkéntes részvételére épít: nem kötelező jönni, nem kötelező ott lenni, nem kötelező azt csinálni, amit mi mondunk. Igen, ez tud nagyon nehéz lenni, mert látjuk, hogy mivel és mennyit kellene foglalkoznia adott gyereknek, de nem akar, nem motivált, inkább mást csinálna. És akkor mást csinálunk, közben pedig azon gondolkodunk, hogy ezt meddig lehet hagyni, hogyan lehetne beavatkozni, hogyan lehetne motiválni. Adott egy lány, aki remekül olvas, jól érti a szöveget, írni is szeret, a matek viszont nem a kedvence, nem is olyan ügyes benne. Persze, hogy az olvasást, a meseírást választja és elutasítja a matekot, hiszen az előzőben megélheti jártasságát, amit megmutathat nekünk is. És ez érthető is. Szombat délelőtt jár hozzánk, ne várjuk már el azt is, hogy matekozzon, ami nehéz, amiben sokkal kevesebb a sikerélmény és különben is unalmas. Mi pedig hétről hétre készülünk izgalmas matematikával, de kiderül, hogy nem az. Akkor próbáljuk elrejteni: csináljunk olyan feladatlapot, amiről nem sikít, hogy matek. Ez egészen jól működött, méricskéltünk kicsit, ismerkedtünk a hosszmértékekkel. A következő alkalommal azonban ismét elutasította. Most szombaton újabb harcra készültünk, de a legnagyobb meglepetésünkre egy négyzetrácsos füzettel és matektankönyvvel érkezett. Mert hogy törtekkel kell számolnia a következő dolgozatban és nem érti és szeretne kicsit javítani matekból. Hát ha most fogalmazódott meg benne, akkor most kell ezzel dolgozni. És szépen, motiváltan, érdeklődve, persze küszködve, de nekiestünk ennek a furcsa világnak és azért nagyjából meg is értettük – például, hogy miként lesz a részekből egész, ami nekünk is mindig feladat -, reméljük az iskolai visszajelzések is megtámogatják majd, hogy kicsit sűrűbben foglalkozzunk a számokkal.

IMG_20160116_101203

Folytatódtak a tavalyi év legsikeresebb projektjei is a héten. A disputa körünk újra összeült vitázni kicsit és a sok pozitívum mellett azért azzal is szembesültünk, hogy meg kell újítanunk a formát, a jelenlegi kereteket egyelőre nem tudjuk tovább tágítani. A jövő héten a Kékpont jön hozzánk és tart több foglalkozást is, reméljük több disputás elem hasznosítható lesz.

Aztán kísérleteztünk is, pl. tűvel szurkáltunk lufit, de egy hurkapálcát keresztül is döftünk rajta és a várakozásokkal ellentétesen nem pukkant ki – bár néhányan azért gyanakodtak erre, hiszen mi érdekes lenne abban, hogy csakúgy kidurran.

DSCN2351

Fontos még megemlíteni egy újabb tévedésünket. Sokszor gondoljuk erről vagy arról a játékról, hogy valamiért nem lesz jó a gyerekeknek. Aztán rendszerint valahogy mégis eléjük kerül és óriási siker lesz. A Jungle Speed nagyon régóta igazi csapatépítő és partijáték az önkénteseknél, éppen ezért sokszor láttuk már, hogy könnyű összeveszni rajta és kicsit sérülésveszélyes is, hiszen egyszerre nyúlunk a facölöpért, gyakran összeakadunk, vagy a cölöp repül mindenfelé. Aztán most elvittük és kicsik-nagyok egyöntetűen rápörögtek. Persze sokat dolgoztunk ezért a szabálykövetésen, a kommunikáción az elmúlt években, így nagy jól működött az egész. Ráadásul amennyire egyszerű játék, annyi lehetőség van benne társasjáték-pedagógiai szempontból, hiszen az ennyire nyílt és fizikailag megjelenő konfrontációból rengeteget lehet tanulni, ráadásul gyors, vidám, pörgős, így könnyű hamar újrakezdeni tiszta lappal. A reflexek edzése, a formafelismerés gyakorlása pedig szintén fontos elem. De a legfontosabb, hogy elképesztő hangulattal zárhattuk a tanulásokat, ami az egyéni munkák után elengedhetetlen a közösség formálásának szempontjából.DSCN2372

És még mindig ez a hét. Újabb ovis tanodásunk lett, aki erre egyébként elképesztően büszke, nyaggatott már egy ideje minket, hogy ő is jönne. Bár úgy számoltunk, hogy jövőre már iskolás lesz, így be akartuk venni az előkészítős programunkba, kiderült, hogy még marad egy évet az óvodában. Ennek ellenére, ha nem is heti rendszerességgel, de szeretnénk foglalkozni vele, sosem lehet elég korán elkezdeni.

IMG_20160116_111545

Hozzászólások

hozzászólás

Címke: , ,
Kategória: Bejegyzés