Babzsákhajítás

Holnap egy nagy közös képvetítéssel lezárjuk a fotós projektünket, így a mai napon minden gyerekkel végignéztük a héten készített képeiket, beszélgettünk róluk és kiválasztottuk a legjobbakat, amiket szeretnének a többieknek is megmutatni. A projekt fontos részének tartjuk a feldolgozást is, mindig izgalmas ez a félig-meddig irányított visszatekintés a hét munkáira. Várjuk a holnapi bemutatót, az előző táborban nagy élmény volt mindannyiunknak!

A mai kézműves alkalomra egy tojástartóból elkészíthető helikopterrel készültünk a gyerekeknek. Már jó korán kikészítettük a szükséges eszközöket, bőven volt önkéntes segítség is a lebonyolításhoz, mégis csak a lényeg maradt el: a gyerekek érdeklődése. Néhányan azért odaültek, készítettek egy-egy helikoptert, de egyáltalán nem kötötte le őket most ez a kézműves program, szívesebben festettek, vagy mentek társasozni a többiekkel. A mai napig rosszul tudnak esni nekünk az ilyen kissé feleslegesnek vélt készülések, miközben ez teljes mértékben benne van a pakliban és egyáltalán nem is sértődünk meg rajta. A gyerekeknek joga van nemet mondani, más tevékenységet választani és örülünk is, hogy ezt önállóan meg is teszik.

A másik kézművesünk például abszolút sikert aratott. Még az előző táborban megígértük, hogy a súlypontos kísérletek egyik szereplőiből, a “keljfelminyonokból” mindenki készíthet egy saját példányt. Eszközhiány miatt sajnos ez akkor elmaradt, a gyerekek viszont nem felejtették el, a héten többször is kérdezték, kérték, várták, hogy eljöjjön ez az alkalom. Talán ennek a várakozásnak is köszönhető, hogy többen és nagyobb lelkesedéssel fogtak bele a minyonkészítő munkába, ami – még ha csak 5-10 percre is -, de néhány olyan gyereket is bevonzott, aki az elmúlt napokban nem igazán kézműveskedett.

A két iskolaelőkészítős gyerkőcünkkel a színek, formák és pöttyök világába utaztunk. A fiúk nagy-nagy lelkesedéssel érkeztek meg ma is, de sajnos néha (igazából mindig, de azért ez többnyire nem is baj) megesik, hogy nem úgy zajlik a foglalkozás, ahogy terveztük. Egy kis végiggondolás szükséges, hogy miért éreztük ezt most kevésbé sikeresnek, mint az eddigi alkalmakat, de igazából a képeket visszanézve úgy tűnik jól érezték magukat a fiúk és hát tulajdonképpen ez a lényeg.

Amíg az egyik szobában az apróságok örömködtek a másikban két szülővel beszélgettünk az előző és elkövetkező tanévről. A héten három turnusban, a három mentorhoz kapcsolódóan folytak a beszélgetések. Majdnem mindenkit elértünk, akit szerettünk volna, ráadásul valóban beszélgetések voltak ezek, hiszen nem csak mi vittük a szót, érkeztek kérések, voltak megerősítések, észrevételek. Jól estek.

A Toldi Olimpia mai versenyszámai a dobásról szóltak. Egyéniben babzsákhajítás, kalapácsvetés, célbadobás volt műsoron, csapatban pedig zsinórlabda. Eddig főleg atletikusságra, ügyességre épültek a versenyek, így voltak olyanok, akiknek nem jutott sok siker. Szerencsére ma sok győztes közülük került ki. Ez volt a harmadik olimpiai nap, a lelkesedés pedig változatlan, szinte mindenki részt vesz benne, amit azért csak titkon reméltünk. Az, hogy éppen most zajlik az Olimpia, hogy milyen sikereket érnek el úszóink és vívóink az egyáltalán nem jut el a gyerekekhez – ami azért minimum furcsa -, így nem ez a motiváció. Ez utóbbi gondolat viszont előrevivő számunkra, hiszen a jövőben építhetünk rá, szervezhetjük a jól keretezett sporttevékenységeket, amik eddig legtöbbször hiányoztak a repertoárunkból.

IMG_1965

Bence, Berta, Bogi, Gábor, Julcsi, Julie, Kata, Máté, Orsi, Orsi, Petra, Sára, Tami

Hozzászólások

hozzászólás

Címke: , , , ,
Kategória: Bejegyzés