Ijedtség

Új tapasztalat: a kétségbeesett gyermeki tekintet mint a pedagógiai siker legfőbb mutatója. De induljunk kicsit messzebbről! A félév elején írtunk egy posztot Na végre! címmel, bár akkor azért még nem lehettünk egészen biztosak abban, hogy meddig tart ki ez az érzés. Arról volt szó, hogy egy sráchoz végre találtunk valami útszerűt és biztató volt a kezdet. Azóta eltelt öt hónap és még mindig működik a rendszer. Olyannyira, hogy az utolsó előtti tanulás végén, amikor megkérdeztem, hogy mi legyen a következő hét témája és kértem, hogy jól gondolja meg, mert az lesz az utolsó alkalom, akkor hihetetlenül kétségbe esett és szólni sem tudott. Nem értettem a rémületét, de aztán bátorkodtam arra gondolni, hogy félreértett és megijedt, hogy nem jöhet többet a tanodába. Szóval elmagyaráztam, hogy lesz még két hét, de már csak játszunk meg félévet zárunk, sőt, jönnek a nyári táborok, szeptembertől pedig itt leszünk ugyanígy. És megnyugodott és kért. Megnyugodott, mert tényleg attól ijedt meg, hogy nem jöhet többet. Szóval eljutottunk oda, hogy szeret hozzánk járni, szívesen tanul – persze akadtak kevésbé működő pillanatok, de reménytelen nem volt -, pedig tényleg attól féltünk decemberben, hogy el fogjuk veszíteni. És azért különösen fontos ez a visszajelzés, mert nem úgy nyertük meg magunknak, hogy elengedtük a céljainkat – sokszor akár ez is siker lehet, mert előfordul, hogy másra nem futja, elég hogy bent van a tanodában -, hanem ragaszkodva a tanuláshoz rászabtuk a rendszert.

18836429_1544705658904543_1252323942_o

És ha már itt tartunk. Nem sokkal az első sikerek után az egyik önkéntes megkérdezte, hogy miért csak ennek a fiúnak jár ez a lehetőség, miért csak ő kap ennyire személyre szabott feladatokat. Jogos. Így azóta már nem csak az ő privilégiuma – kicsit bővebben itt és itt írtunk az új rendszerről. Egyelőre még gyűjtjük a tapasztalatokat, mert hihetetlen sok munka volt hétről hétre több mint 30 egyénre szabott foglalkozástervet összerakni, de látjuk azt is, hogy működik. Megijed a tanoda végétől az, aki fél éve még járni sem szeretett, de épp ma kérte számon egy olyan fiú is, hogy miért csak játszunk, hát hol a tanulás, akivel minden tanulással töltött percért megküzdünk. Ezek szerint érdemes.

19021624_1767182926631136_346707698_n

Hozzászólások

hozzászólás

Címke:
Kategória: Bejegyzés