Írva vagyon

Ahogy arról már írtunk, idén minden hónapban lesz egy olyan hét, amikor projekteket valósítunk meg. Az elsőn már túl is vagyunk, és talán nem ez sikerült eddig a legjobban, összességében rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk.

Kezdjük azzal, hogy nem választottunk könnyű területet: az írást próbáltuk érdekessé tenni a srácok számára. Jellemzően nem szeretnek írni, a többség nem is túl ügyes benne, sok a kudarc lehetősége, így inkább kibújnak alóla, ha csak tehetik. Most nem tehették, ráadásul még a kreativitásukat is elő kellett ásniuk, így sokaknak lett túl nehéz ez a projekt. De lássuk mi is történt.

27535932_1781484471876505_782518461_o

Együtt kezdtünk egy rejtvénnyel, aminek a megfejtése az írás volt, így ki is derült, hogy mivel fogunk foglalkozni. Ezután mindenki ugyanazt az emoji-képsort kapta meg, a feladat pedig az volt, hogy egyénileg írjanak történetet, amiket aztán össze lehetett hasonlítani: értékes rádöbbenés volt, hogy nem ugyanúgy értelmezték a jeleket, aminek az az oka, hogy más gondolat van a fejünkben, ahogy az egyik felsős srác fogalmazott. Folytattuk az egyéni munkákat. Mindenki választhatott, hogy miről ír ajánlót: film, könyv, mese, sorozat, társasjáték. A cél a bemutatás és az érdeklődés felkeltése volt, de nehezen, sok segítséget igényelve oldották meg ezt a feladatot. Ezután lehetett választani, hogy verset/rapet írnak, interjút készítenek valakivel vagy beszámolnak a hetükről, esetleg kedvenc foglalkozásukról.

27399100_1781484455209840_2096526432_o

Örültünk, hogy nem csak egy kategóriában próbálkoztak a gyerekek. A zárás előtt kicsit lazítani akartunk egy átkötő feladattal: mindenki írt egy lap tetejére valamit, amit aztán továbbadott, hogy a következő ember lerajzolja, az utána következő pedig leírja, aztán megint rajz és így tovább egészen addig, amíg vissza nem ér a kiindulópontra a papír. A kulcsa a játéknak, hogy a lapot úgy hajtogatjuk, hogy mindig csak az előző szó vagy rajz látszódjon, így szinte garantált, hogy a végére valami egészen más kerül a lapra, a folyamat utólagos rekonstruálása pedig nagyon vicces.

27484717_1781484478543171_2121507277_o

A zárás egy közös mesélés volt, amihez cselekvéses sztorikockát használtunk, de itt már nagyon fáradtak voltak, és bár logikus volt, hogy közös, íráshoz kapcsolódó élménnyel zárjunk, a választás túl nehézre sikeredett és legtöbbször szétestek a csapatok.

27535745_1781484448543174_234412340_o

Látszott, hogy nem mozognak otthonosan a feladatokban, de néha erre is szükség van. Erőteljesen feszegettük a határaikat, de az, hogy végigcsinálták, nem lázadtak a szokásosnál jobban, az azt mutatja, hogy él felénk a bizalom, ami nagyon jó érzés. Hiszen néha ilyesmit is be kell vállalnunk, tudjuk, hogy van bőven teendő ezen a területen és nem lehet mindig elbújni előle.

Persze az írni még nem tudó tanodásainkat sem akartuk kihagyni a buliból, náluk a finommotorika fejlesztésre fókuszáltunk a hét során. Az ovisokkal például esőcsinalás közben minden ujjunkat annyira megmozgattuk, hogy készen is álltunk arra, hogy ezután egymás hátára mindenféle formát rajzoljunk.

27399198_1781484458543173_1279900685_o

Vajon jól érzi az előttünk lévő, amit a hátára rajzolunk? Hát, nem mindig volt könnyű.

27484988_1781484558543163_280804133_o

A következő két feladatban egyéni munkára került sor. Először befőttesgumival szívecskét, hajót, háromszöget formáztunk, majd mindenki egy-egy sajátgyártású eszközzel vagy Logicoval ügyesítette tovább az ujjait. Volt, aki nyuszit varrt, volt, aki pálcikakkal válogatta külön a színeket és olyan is, aki gémkapcsokat párosított színes körökkel. Az eszközöket egyébként próbáltuk úgy válogatni, hogy mindenki ügyességéhez a legjobban passzoló játékot kapja.

27479255_1781484538543165_404109923_o

Az egyéni munkákat ismét közös követte, egy óriásit festettünk. De tényleg. Egy nagy papíron ugyanis kipróbáltuk, hogy milyen fülpiszkával vonalat húzni, dugóval, vattával, szivaccsal vagy esetleg buborékfóliával nyomdázni, és azt is megnéztük, hogy milyen nyomot hagy egy-egy szúrós gubó.

27484756_1781484521876500_2120996396_o

Zárásként pedig a nagyokhoz hasonlóan az ovisok is megalkották a maguk történetét. A feladatok többségét nagyon élveztek a gyerekek, jól működtek az egyéni és a csoportos feladatok is, volt ember, hely és eszköz is a differenciálásra, szóval ezen felbuzdulva szeretnénk még hasonló alkalmakat tervezni nekik ebben az évben. Egyébként nem csak az ovisoknak volt finommotorika fejlesztő foglalkozás, hanem az egyik olvasni nem tudó magántanulónknak is, akivel szintén hasonló dolgokon keresztül tornáztattuk a kezünket, hasonlóan nagy sikerrel.

Az egész projekt zárásaként szombaton kiválogattuk a legjobb munkákat. A hét során mindenki szavazhatott titkosan a három szerinte legjobban olvasó, legkreatívabb alsósra és felsősre. A szavazatok összeszámlálása után a kiválasztottakkal átolvastunk minden szöveget, 1-10-ig pontoztuk őket, döntetleneknél kicsit gyúrtunk még a sorrenden és végül elkészült ez az összeállítást. Fogadjátok szeretettel!

Julcsi, Máté

Hozzászólások

hozzászólás

Címke: ,
Kategória: Bejegyzés