Csapatépítés – projekthét

Már két éve jelen van a tanodában a csapatépítés, noha eddig inkább a táborokban vettük elő. Ezen a héten azonban tartottunk egy csapatépítős projekthetet, melynek célja többek között a kiscsoportos, a csoportközi, a nagycsoportos együttműködés és versengés, valamint egymás megismerése volt, számukra is kihívást jelentő és motiváló gyakorlatokkal.

Minden tanodás csoport a saját tanulási idejében vett részt a programon, szombatra pedig egy nagy közös kihívást terveztünk nekik. Fontos volt, hogy a tervben legyenek egész héten átívelő kihívások és az is, hogy a játékokat mindenki (kicsik és nagyon egyaránt) élvezettel tudják végrehajtani. A tervet egyébként a Közteremben jól bevált, kisebbekkel is jól működő, de a nagyoknak is kihívást jelentő gyakorlatokból állítottuk össze. Remek érzés, hogy összességében jól vizsgázott a program, a terv, és úgy láttuk, hogy a gyerekek is nagyon élvezték, sőt, talán egy-két gondolatot is magukkal tudtak vinni. Nekünk biztosan lesz még feladatunk azzal, hogy ezekből a csapatépítő alkalmakból hosszabb távon is kihozzunk valamit, hogy a célok idővel valóban teljesüljenek. De most nézzük a tervet és a megvalósítás tapasztalatait!

Kenguru és barátai

Energetizáló feladat, amiben vezényszavakra különféle mozdulatokat kell a gyerekeknek végrehajtania. Pl. kenguruként ugrálni, koalaként ölelni, pingvinként odatipegni valakihez. Minden korosztályban és csoportban jól működött, nem maradt peremen senki, azokhoz is közeledtek a gyerekek, akikhez alapesetben nem, vagy kevésbé szoktak. Egy csoportban kicsit fokozottabb volt a testi kontaktus, amit nem biztos, hogy baráti ölelésként lehetett értelmezni, de a helyzetbe beléptünk, a konfliktus így nem maradt fenn. A gyakorlat összességében jól működött, hiszen a gyerekek gyorsan feloldódtak, meg tudtak érkezni a játékos foglalkozásra.

31655554_1881598748531743_3763384360619737088_n

Színfogó

Színeket és testrészeket mondtunk egymás után, a gyerekeknek pedig a megadott testrészüket kellett a megadott színhez érinteni. Ez az ovisoknak okozhatott volna egy kis fejtörést, de szinte simán vették a feladatot. Ebben a játékban a ráhangoláson túl célként még megjelent az egyéni döntéshozás, kreativitás is: keresek e egy másik kék színű tárgyat a szobában, vagy beállok a haverom mellé? A gyorsan elérhető tárgyak felé indulok, vagy keresek valami olyat, amire más biztosan nem gondolna? A játékok során többnyire a gyorsaság és a barátok választásai domináltak, de sokszor állt minden gyerek valami más tárgynál, tehát sokszor éltek az önálló döntéshozás lehetőségével.

31562253_1881599951864956_9204745940513062912_n

Rajzos üzenet

Egy oszlopban helyezkednek el a játékosok, az utolsónak mutatunk egy egyszerű rajzocskát, amit neki az ujjával kell az előtte álló határa rajzolnia, akinek aztán tovább kell adnia az előtte állónak, szintén ujjal a hátra rajzolva és így tovább egészen addig, amíg az első emberhez nem ér a rajz, aki aztán megjeleníti azt filccel egy papíron. Egy csoportban versenyeztek saját magukkal a gyerekek: meg kellett tippelniük, hogy hány rajzocskát tudnak helyesen lerajzolni a játék során. Többnyire jól sikerültek a rajzok, 1-2 mindig tökéletes pontossággal körbe ért. Ebben a feladatban jelent meg először, hogy felmérjék mire képesek és erről egy döntést hozzanak a tippelés által.

31577842_1881602698531348_6569324870629326848_n

Pohárpiramis

Ebben a kihívásban egy poharakból álló piramist kellett a gyerekeknek építeni úgy, hogy kézzel nem érhettek a poharakhoz. Ehhez egy eszközt adtunk nekik: egy befőttes gumira annyi madzagot kötöttünk, ahányan részt vettek a feladatban. Ezt a madzagot fogva pakolhatták a poharakat: ha meghúzták a fonalakat, a gumi szétnyílt, ha elengedték összeszűkült. Mindenki csak a saját madzagját foghatta, így a gyors és hatékony megoldáshoz mindenki összehangolt részvételre szükség volt. A feladat teljesítésére 5 perc állt rendelkezésükre. Változatos volt, hogy melyik csapat milyen gyorsan és ügyesen épített, ám mindegyikre jellemző volt, hogy előbb vagy utóbb elkezdték egymást irányítani, segíteni, találtak valamiféle stratégiát (pl. ritmus, számolás). Az is pozitívum, hogy ha például túlfutottak az időn, akkor is folytatták, nem adták fel. Egymás direkt minősítése sem volt jellemző, bár tény, hogy bosszankodtak, ha nem sikerült, többször ledőlt a már félig felépült piramis. A verseny hevében sokszor előfordult, hogy az ügyesebb megfogta a kevésbé ügyes társa madzagját és azt is elkezdte húzni. Ha egy kisfiún múlik, valószínűleg, mint egy kis polip, nyolc kézzel egyedül oldotta volna meg a kihívást. De ezekbe mindig beleléptünk, hiszen a feladat célja az volt, hogy mindenki részvételével oldják meg azt.

31689266_1881604108531207_5075528742500040704_n

Add tovább a kört

Ebben a játékban az egyes kiscsoportok versenyeztek egymással gyorsaságban. Körben állva a kezükre helyezett kötelet kellett körbe juttatniuk úgy, hogy nem engedhették el egymás kezét. Jöhetett tehát a minél ügyesebb és gyorsabb kötélen átbújás. A csapatok többször próbálkozhattak, hogy a lehető legjobb időt érjék el. Ez a játék nagyon tetszett minden csoportnak, elkapta őket a játék heve és a verseny, hogy ők legyenek a leggyorsabbak és a legjobbak. Ez a játék például annak a kislánynak is egy remek élmény volt, aki mostanában kevésbé szeret hozzánk jönni, nehezebben talál hangot a többiekkel és ők is vele. Most mégis nagyon elemében volt, ő és a csapattársai is nagyon élvezték a játékot, 100%-ban részt vettek benne. De megjelent a másik oldal is, hiszen egy másik csoportban éppen az amúgy is lappangó feszültségeket hozta elő, így volt egy pár perces kiállás, mérgeskedés is. Próbáltuk oldani, s végül ők is befejezték a játékot, ráadásul kifejezetten jó idővel. Összességében azonban egy remek kihívás volt a csoportok között, képesek voltak összedolgozni, izgulni és tenni is a közös sikerért, hogy ők legyenek a leggyorsabbak.

31731994_1881606261864325_6205099471991209984_n

Színes ház

Minden gyerek kapott egy darab színes papírlapot, amit a háromszintes rajzolt házra valamint annak tetejére kellett ragasztgatni. A szabály az volt, hogy csak a saját papírjukat használhatták és csendben kellett dolgozniuk. Ez utóbbi volt talán a legnagyobb kihívás. Mégis elképesztő volt, hogy behúzta őket egy látszólag teljesen értelmetlen feladat. Igaz, voltak egyesek, akik hamar végeztek és a szabály ellenére nekiláttak a többiek papírjának ragasztásához is, de szép színes lett a végeredmény a hét végére, egészen kreatív megoldásokkal tarkítva.

31689162_1881608825197402_3280663752042610688_n

Reflexiós virágok

A foglalkozás végén mindenki választott egy olyan macis kártyát, amilyennek érezte a foglalkozást és az együtt töltött időt (izgatott maci, dühös maci, jókedvű maci stb.). Ez az eszköz egy segítséget nyújtott ahhoz, hogy utána szövegesen vagy rajzban is megjelenítésék azt egy virág alakú post-iten, amit aztán egy előre megrajzolt, nagy, lombos fa koronájába ragaszthattak.

31542900_1881609558530662_7101209128030175232_n

31662257_1881609528530665_5461636664503828480_n

A hét végére visszavártunk mindenkit egy nagy közös kihívásra, de sajnálatunkra csak kilenc gyerek jött el, mi pedig kb. 10-15 gyerkőcre számítottunk. Sebaj, túl jó volt az idő.

Azzal kezdtünk, hogy nagyobb csoportban is kipróbáltuk a hét egyik slágerjátékát az Add tovább a kört és így is működött, simán megcsinálták a kitűzött céljukat. A következő kihívás első felében kiscsoportokban kellett dolgozniuk, a feladat pedig az volt, hogy megadott eszközök segítségével fújjanak el egy gyertyát. Megjelent a csoportközi segítségadás, így szinte soha nem a soron következő csapat fújta el a saját gyertyáját. Frusztrálta őket az is, hogy a szabályok szerint erre volt lehetőség, tehát emiatt kicsit átverve érezték magukat, aminek hangot is adtak. De egész jó kis vita alakult ki arról, hogy ezek a külső beavatkozások érnek e, vagyis az adott csapat pontot szerez e úgy, hogy valaki a másik csapatból segített nekik. Úgy gondoljuk, hogy ez nem feltétlenül baj és nem árt őket néha ilyen jellegű feladatokkal is piszkálni. Abban kell ügyesebbnek lennünk, hogy ezt aztán jobban feldolgozzuk és hosszabb távon is foglalkozunk vele.

31492652_10213387563417699_5504503474659786752_n

Az ezt követő közös gyakorlatban kivágott betűkből kellett kirakniuk, hogy Toldi Tanoda, de a kirakásnak pontos szabályai voltak: a betűk egy körben helyezkedtek el fejjel lefelé, amikért mindig csak egy ember futhatott be. Csak a sorban következő betűt lehetett kihozni a körből. Mindenkinek részt kellett vennie, vagyis mindenkinek kellett futnia a betűkért, legalább egyszer. A motiváltak többször is mentek, de voltak passzolók is, két gyerek például nem akart részt venni többszöri rábeszélésére sem. Ez utóbbi persze belefér, passzolhatnak, de jó lett volna, ha mindenki résztvesz a játékban. Végül gyorsan kirakták a Toldi Tanoda betűit sorrendben, ügyesek voltak és többnyire a szabályok szerint játszottak, egyedül a mindenki sorra kerül és a feladat megosztás mentén voltak kisebb eltérések, de igyekeztek mindenkinek teret engedni.

Sok tanulsága volt a hétnek, a legmarkánsabb talán az, hogy milyen ügyesen reflektáltak az egyes gyakorlatok után. Egyrészt most működött az, hogy a játékok után visszaültek a körbe és olykor saját maguktól, olykor néhány kérdésre adott válasszal remekül körbe írták, hogy mi ment jól, mi ment kevésbé jól a feladatokban. Sőt, voltak, akik a saját hibájukat, esetleges túlkapásaikat, passzivitásukat is felismerték és visszajelezték. Szuper volt az is, hogy tényleg szinte mindenki megélhette a csapathoz tartozást, sőt a hasznos csapattag szerepét is. Szinte nem, vagy maximum saját döntés miatt került valaki peremre, de ez most tényleg nem volt jellemző. Igazából a hét csapatból csak egy volt, ahol az amúgy is jelen lévő feszültségek nem csökkentek és a teljesítményük szempontjából is inkább a minimumot hozták ki egymásból. Minden más csapatban tetten érhető volt, a fent leírtakon túl, egyfajta fejlődés az együttműködés, vagy csak a szimpla közös tevékenységek mentén. Sikernek érezzük a hetet, de a folytatás most is nagy kérdés: izgalmas folyamatok indultak el, fontos területek várnak további foglalkozásokra. Gondolkozunk azon, mikor és hol találhatjuk meg a csapatépítés helyét a tanoda életében. Talán ez a projekthetes egy jó irány.

Hozzászólások

hozzászólás

Címke: ,
Kategória: Bejegyzés