Az 1. Toldi Tájfutó Verseny

A napot zsinórlabdázással indítottuk. Mivel több helyről jönnek reggel a gyerekek, általában nem egyszerre érnek a kultúrba. Ezért választottuk mára ezt a játékot, aminek az első, kötetlenebb változatába folyamatosan beállhattak az éppen megérkezők. Ezután elindult párhuzamosan több program is, de a legkitartóbbak még maradtak, így velük egy igazi, vérre menő szettet is játszottunk, szerválással, forgással és persze a pontok számolásával.

A kézművest barátság karkötők készítésével kezdtük. Azért szeretjük ezt a fonalas módszert, mert könnyen elsajátítható és emiatt van idő és alkalom a gyerekekkel való beszélgetésre. Jó volt hallgatni a történeteket és szép karkötők készültek.

Tíztől gyöngy krokodil fűzés volt a program, ami a kezdeti türelmetlenségek után végül nagyon jól sikerült. Ezen a kézművesen előnyként mutatkozott meg a tábor egyik jellemzője: amiatt, hogy az óvodások nincsenek itt, sokkal inkább lehet mindenkivel egyénileg foglalkozni. A pici gyöngyöket a vékony damilra valóban nehéz volt felfűzni, de egy kis bátorítással és segítséggel egymás után készültek el dél közeledtével a váltakozó színű krokodilok. Többeknek látható örömöt okozott az, hogy a nehézségek ellenére végül mégis befejezték a krokodilt (valaki még délután is csinált egyet), ami mindig egy szuper élmény a számunkra is.

Még délelőtt sor került ma is egy kiscsoportos térképezős foglalkozásra, ezúttal három eleven fiú jött át a tanodába, és nagyon feküdt nekik a téma. A tegnapi résztvevőknél hamarabb ráéreztek a térképolvasásra, és az iránytűt is egészen jól megértették. A Google Mapsen valószínűleg órákat tudtak volna eltölteni.

A délutáni foglalkozások igazán jó hangulatban folytatódtak, az érkező gyerekeket lufihajtogatással vártuk. Ez leginkább kardok hajtogatását jelentette, amik aztán sorra pukkantak ki egymás után, de előtte még lehetőséget nyújtottak arra, hogy a drámára tervezett Szamuráj-játékot megtanítsuk a gyerekeknek.

Az ezutánra tervezett dráma végül rendhagyó formában valósult meg. Spontán bohóckodás közben sikerült egy-két jelenlévővel kipróbálni néhány játékot, cserébe viszont nagyon természetes és jókedélyű volt ez az időtöltés is.

A térképes csoportfoglalkozások a ma esti fináléra készítették fel a gyerekeket: este hatkor tájfutó versenyt rendeztünk a faluban, ez is kicsit rendhagyó formában. Az önkéntesek vezetésével hat kis csoportot formáltunk, akiknek a tájfutó térképeket használva hat ellenőrzőpontot kellett megtalálniuk a közeli utcákon. Mindenkinek más volt a sorrend, számított a gyorsaság is, így szinte mindenki rendkívül motivált volt – az önkéntes kísérők sokszor alig tudtak lépést tartani a gyerekekkel. Sokan nagyon jól ráéreztek a tájékozódás részére is a dolognak, a kisebbek azért kaptak némi segítséget, de végül minden csapatnak sikerült megtalálnia a hat állomást és kirakni a képet a pontoknál talált papírdarabokból. A tíz indulóból egyetlen fiú állt ki, ő valószínűleg úgy érezte, hogy nem nyerhet, és így inkább nem is csinálja végig, de mindenki más végigküzdötte a feladatot, és még az utolsó helyezett is büszke volt a teljesítményére. A verseny végén némi édességgel és eredményhirdetéssel ünnepeltünk. Remek volt ezzel zárni a napot!

Bence, Dorka, Herta, Judit, Klári, Marci, Móni, Tami, Virág

Hozzászólások

hozzászólás

Címke: , , , ,
Kategória: Bejegyzés