Katapult, hajó, süllyesztés

Kézműves foglalkozáson szeretünk szép díszeket, ajándékokat készíteni, amit aztán a gyerekek hazavihetnek vagy odaadhatnak valakinek, de legalább ennyire szeretünk olyan dolgokat csinálni, amikkel kint az udvaron, sőt esetleg otthon is lehet játszani. A mai délelőtt két ilyennel is készültünk. Először befőttes gumiból, kupakból és spatulából összeeszkábált katapulttal lőttünk színes pompomokat minél távolabbra, magasabbra vagy éppen minél magasabbról. Van, akinek nagyon bejött ez a dolog, többen is csináltak 3-4 eszközt is, folyamatosan kísérletezve azon, hogy hova kell helyezni a katapult karját vagy mivel ragasszuk fel a kupakot a spatulára. És voltak a díszítéskedvelők, akik a tegnapi gyöngyökket kiszúrva nem csak a katapult technikai részen dolgoztak, de az esztétikára is nagy hangsúlyt helyeztek. Mindig szuper ezt a kreativitást látni!

A második kézművesen szivacsból, hurkapálcából és papírból alkottunk hajókat, amiket utána ki is próbáltunk a vízen – jelentjük, működtek! Külön öröm, hogy az előzőhöz hasonlóan ez a tevékenység is sok olyan gyereket bevonzott, akik nem mindig érdeklődőek a kézműves dolgok iránt, de ezúttal sokáig lelkesen elszöszöltek. Voltak katapultok, voltak kalózhajók, innen aztán hamar jött az ötlet, hogy bombázzuk a hajókat. Néhányan így a vizes doboz mellett hatalmas vízicsatákkal zárták a délelőtti kézműveskedést.

Ma is megpróbáltuk elcsípni a lézengő gyerekeket egy kis spontán drámás játékra, és ma sem voltak sikertelenek a kísérleteink. A szivacshajók kapcsán termékeny beszélgetésbe bocsátkoztunk a kereskedelmi flotta útirányáról, és az árukról, amiket Afrikából visszahoznak, pár perccel később pedig már a lavórban ugrálva kiabálta három gyerek, hogy “helló, Béla vagyok”. Az ehhez hasonló mozgásos, mondókás játékok nem a drámajátékok legbonyolultabb típusát képviselik, de remek hangulatteremtők a további játékokhoz.

A hőségben szükségünk volt a hűsítőre, ami eső híján most is vízi bomba formában érkezett el hozzánk. A pályán megjelentek fiú és lány csapatra oszlottak és néhány ügyességi játékban mérték össze erejüket. Bár szoros volt a verseny, de végül a lányok kerültek ki győztesen, akik 19 passzal és 5 tollasütőn sikeresen átszállított bombával érdemelték ki a gratulációt. Persze maradtak még vízzel töltött lufijaink, szóval kénytelenek voltunk egy gyors mindenki mindenki ellen csatában felhasználni ezeket, így kellemesen felfrissülve vághattunk neki a rohangálásnak.

A vizezés után belekezdtünk egy métába, ami nagyon sokakat érdekelt. Nem mindenki teljesen profi még az ütésben (az önkénteseket is beleértve), de mindenki élvezte a játékot. Annyira, hogy két menetet is játszottunk belőle. Néha egy-egy gyerek nagyon magához akarta ragadni az ütést, de általánosságban a csapatszellem egészen működött.

Azoknak, akik nem akartak métázni, activityvel készültünk. Főleg a nyárral és a táborral kapcsolatos feladványokat írtunk, és valóban be is rántotta azt a két gyereket, akiknek most nem volt kedve a mozgáshoz. Rajzolni és mutogatni is kellett, és az volt a tapasztalat, hogy a rajzolás könnyebben megy nekik, bár még annak is kevés önbizalommal futnak neki néha. Ennek ellenére mindig kitaláltuk a feladványt előbb-utóbb, úgyhogy reméljük, hogy ezek az apró sikerélmények is bátorítják a gyerekeket.

A táborban a logopédiai foglalkozások is elkezdődtek. Felmértük néhány ovis gyerek beszéd és nyelvi állapotát. Amikor a gyerekekért megyünk és mondjuk nekik, hogy jöjjenek logopédiára, még gyanakodva és kérdőn néznek ránk. Furcsa volt nekik a nyelvtorna és a hangokkal való játék, azonban a tükörben nagyon szívesen grimaszolnak. A névutók gyakorlását is élvezték, főleg amikor ők rejtették el az asztal körül a dolgokat. Szeptembertől beindulnak a logopédiai foglalkozások, kíváncsian várjuk, hogy milyen eredménnyel!

Ezen a héten egy vendéglátós középiskolába készülő lánnyal angoloztunk is. Napi egy órában tanultunk játékosan kifejezéseket, egyszerű párbeszédeket, és ma még a Duolingo-t is kipróbáltuk. Nagyon lelkes volt a diák, még Londonról is szeretett volna többet megtudni. Ha így folytatja, hamarosan már biztosan folyékonyan fog tudni beszélni!

A nap végén pedig a csajos klubbal létszámrekordot állítottunk fel, legalábbis ami az idei nyarat illeti. Az okokat nem feltétlenül tudjuk, de talán az is benne van ebben, hogy a hatalmas hőségben a fagyikészítés nem hangzik rosszul. Ezzel kezdtünk ugyanis, amit előre lefagyasztott banánból némi tej, kakaós keksz és kakaó, na meg egy botmixer segítségével gyártott le magának minden résztvevő. Amíg vártuk, hogy a fagyink újra fagyos legyen, a Mi lenne ha …? nevű játékkal ütöttük el az időt. Nem az eredeti kártyákat, hanem egy saját készítésű, Toldra tervezett verziót használtunk ehhez, és bár gyakran elkanyarodtunk az adott feladványtól, a kérdések jó alapot szolgáltattak a sztorizgatáshoz a lányoknak. A végén azért a fagyit is elfogyasztottuk, természetesen még mindig beszélgetve, amibe néhányan annyira belemelegedtek, hogy alig akartak hazamenni.

 

Ági, Bence, Dorka, Evi, Herta, Judit, Julcsi, Marci, Tami, Virág

 

Hozzászólások

hozzászólás

Címke: , , , , ,
Kategória: Bejegyzés