Drámajátékok

bevezetőhöz

Drámás foglalkozásaink apropóját az adta, hogy úgy hisszük sok fejlesztési területen igen nehezen vagy egyáltalán nem tudunk a többi módszerrel eredményeket elérni. Fejlesztendő területként, ahogyan azt már korábban megírtuk, a kommunikációt, a verbális és nonverbális önkifejezés készségét, az együttműködés képességét, ön- és társismeretet, a testséma, a téri orientáció és a kreativitás fejlesztését jelöltük ki.

Ezek a foglalkozások jelenleg a táborok idején kapnak helyet: minden nap, délelőtti egy-másfél órás foglalkozást tartunk az érdeklődő gyerekek számára. Az utóbbi időben kialakítottunk egy olyan rendszert, hogy minden táborra vittünk magunkkal egy mesét. A történet fonalára fűztük fel a különböző játékokat, mondókákat, dalokat. Közösen meséltünk, s a hét végére többé kevésbé megtanultuk az egészet, s egyszer még egy előadást is sikerült összehoznunk, amit bemutattunk a falu lakóinak, szülőknek, gyerekeknek. Így került terítékre eddig Kárpáti Péter Országalma című darabja, A kiskondás című magyar népmese, Lázár Ervintől a Szegény Dzsoni és Árnika, Kárpáti István Bátor Mariskája, és Nemes Nagy Ágnestől Az aranyecset. (Eddigi összefoglalóink ezekről a tapasztalatokról itt a blogban: OrszágalmaA kiskondás.)

Mivel egyikünk sem végzett drámapedagógus, csupán lelkes önkéntesek vagyunk, ezért a játékok többsége innen-onnan eltanult fogás. Bár igyekszünk megjelölni az eredeti forrásokat, ez nem minden esetben lehetséges, ezért így előre is elnézést kérünk az érintettektől. Játékainkat elsősorban Kaposi László Játékkönyvéből, Gabnai Katalin Drámajátékok című könyvéből, saját élményű drámafoglalkozásokról, képzésekről, egyetemi kurzusokról, táborokból gyűjtöttük, és alakítottuk a gyerekekhez, magunkhoz a közeghez.

 

Hozzászólások

hozzászólás