Méta

Ez egy elsőre talán bonyolultnak tűnő játék, ami nagyon hasonlít a baseballhoz. Táborokhoz, nagyobb gyerekcsapatokhoz ideális, az egészen kicsik is élvezik, a nagyobbakról – rólunk – nem is beszélve. Nem kell hozzá túl sok eszköz, csak egy ütő, egy kislabda és néhány kendő, pulcsi, póló, táska vagy bármi, ami alkalmas a métapontok jelölésére. Ha nagyon komolyan vesszük a játékot, akkor érdemes faütővel és teniszlabdával játszani, de gyerekeknél sokkal kevésbé veszélyes egy műanyag, szivaccsal bevont ütő meg egy kicsi gumilabda, ezek ugyanúgy megfelelnek a célnak.

meta A játékhoz ötszög alakú pályát készítettünk (métapontok), és kijelöltünk egy hatodik pontot (kezdőpont).  A verseny csapatokban zajlik, elsőként az egyik csapat támad, a másik védekezik, majd egy előre meghatározott idő után cserélnek. A támadó csapatban a gyerekek sorba állnak. Az első ember elüti a labdát, és futni kezd a pálya körül úgy, hogy közben érinti a métapontokat. A védők ezalatt igyekeznek megfogni a labdát és visszajuttatni a stoppolónak. Ha a futó játékos egy métaponton áll, vagy körbeér a pályán, mikor a labda visszaér, akkor játékban marad, és a következő ütésnél tovább futhat (amíg be nem ér), ha nem, akkor kiesik, és a sor végére áll. Egy játékos annyi pontot kap, ahányszor körbeér (kiesés nélkül). Az a csapat nyer, aki több pontot gyűjt a támadása során.

méta2

A méta nagy előnye, hogy egyszerre sok ember játszhatja, fiúk-lányok vegyesen. Sokat lehet variálni a szabályain, lehet nehezíteni és könnyíteni attól függően, hogy kikkel játsszuk. Taktikázni is kell kicsit benne: egyrészt mindenkinek futás közben dönteni-e kell, hogy megáll-e, vagy kockáztat, és tovább fut, másrészt a másiknak is lehet tanácsokat adni.

méta1

Share This!

Hozzászólások

hozzászólás