Elveszett városok

A kerettörténet szerint a játékban felfedezők vagyunk, akik különféle távoli vidékek kutatására indulnak. Minden expedíciónak vannak költségei, de ha kellő távolságra jutunk az adott helyen, ez bőven megtérül, sőt fogadások kötésével (speciális lapok kijátszásával) megtöbbszörözhetjük a költségvetésünket. Ezt el lehet mesélni a szabályok ismertetésekor, játék közben azonban könnyű megfeledkezni róla (Knizia-játék lévén ez nem olyan meglepő), hiszen a kártyák grafikáján túl nem sokat tettek azért, hogy benne maradjunk a történetben.

A szép, színes, az egyes területek más-más részeit ábrázoló képeket jó nézni, játék közben azonban nincs más dolgunk, mint színsorokat építeni a kártyák növekvő sorrendű kijátszásával. Izgalmas felfedezőút helyett tehát folyamatos számolgatás és esélylatolgatás vár a játékosokra, hiszen minden kártyából csak egy van. Mindezek ellenére egy izgalmas, viszonylag gyors kétszemélyes játék az Elveszett városok, aminek továbbgondolása, több játékossal is játszható változata a Keltis. Vannak párosok, akik szívesen játsszák, a játék végén viszont általában nincs már sok kedvük az összpontszámok összeadásához, kivonásához és szorzásához, emiatt viszonylag ritkán került elő mostanában.

lostcities

 

Hozzászólások

hozzászólás