Háborúk kora

Szeretjük a kockajátékokat. Elsősorban azért, mert a gyerekek szeretik őket, szívesen ülnek le hozzájuk. Talán a szerencse miatt, ami a kevésbé ügyeset is támogatja olykor. De, ahogy a Háborúk korában is, a szerencse nem lehet mindenható. Hosszú távon ez a játék is a jó döntéseket díjazza, hiszen nem lehet mindig sikeres az őrült kockázatvállalás, ahogy a biztonsági játék sem. Itt sem mehetünk csakazértis a legnehezebb kártyára körökön át, ahogy az sem elég, ha összeszedjük az összes kispontos, könnyű kártyát.

A játék során területekért harcolunk, melyek célkártyákként felfordítva vannak jelen az asztalon, pontszámmal és ikonokkal. A feladat, hogy a saját körödben a dobókockákkal kidobd a szükséges ikonokat. El kell kell döntened, hogy melyik kártyát próbálod megszerezni, amire három dobásod van, minden dobás után annak lehetőségével, hogy félretegyél kockákat. A megszerzett kártyákat mindaddig elrabolhatók, amíg adott színből meg nem szerzed az összeset. Ez az elem különösen alkalmas konfliktusok generálására, amitől nem kell megijedni, remek pedagógiai terep.

A Háborúk kora szabályait pikk-pakk meg lehet érteni, és se a játékmenet, se a döntéshelyzetek nem rejtenek különösebb mélységeket. Könnyed, pörgős – bár a játékidő akár 30 perc is lehet, így 5-6 fővel könnyen válik unalmassá. Nálunk sokan szeretik, bejön a téma is, laza is, a végsőkig izgalmas lehet. És mivel közben gyakran hoznak döntéseket, latolgatnak esélyeket, azonosítanak mintázatokat, így mi is szívesen vesszük elő.

Hozzászólások

hozzászólás