Dicsőség Rómának!

Hát igen, Rómát újjá kell építeni, ami nem egyszerű feladat, ahogy maga a játék sem könnyű. Ez a társas is akkor került a látóterünkbe, amikor olyanokat kerestünk, ahol az olvasás, a szövegértés fontos elem. Persze nem szövegértést fejlesztő játékokról beszélünk, a szerzők célja nem pedagógiai volt: az olvasás csak egy játékelem.

A szabály, a játékstruktúra elsajátítása nem egyszerű. Ahogy az lenni szokott, egy-egy zseniális megoldást kicsit a játékosok is megszenvednek, hiszen új és szokatlan. Persze ugyanezért érdekes és izgalmas is. Mindenkinek van egy játéktáblája és van összesen egy pakli kártya, ennyi a játék. Ugyanakkor a kártyák szituációtól függően mást és mást jelentenek, amit nehéz megérteni és nehéz magyarázni is. Egyetlen kártya lehet alapanyag, épület, de szerep is, attól függően, hogy a köröd melyik fázisában vagy hogy mire akarod használni. Viszont, ha ezt megértjük – nem egy, nem két parti – akkor könnyen megszerethetjük.

A nehézsége miatt mi első körben az épületek játékot befolyásoló tulajdonságai nélkül játszottunk a gyerekekkel. Éppen ezek azok a rövid szövegek, amik fejleszthetik a szövegértést, de úgy éreztük, hogy sok lenne elsőre még ezekre is odafigyelni, így ha felépült egy épület, figyelmen kívül hagytuk a szövegeket. A játékhoz kapcsolódó legpozitívabb élményünk pedig éppen az, hogy maguk a gyerekek kérték, hogy most már aztán számítsanak a szövegek is, úgy lesz izgalmas. Értsük: azok a gyerekek, akik nem szeretnek olvasni, akik kihagyják az ilyen feladatokat, akik amúgy is mindig a könnyebb utat keresik, most azt követelték, hogy legyen már nehezebb, kelljen már olvasni. Hát igen, mert most játszunk.

Fontos azért, hogy ez egy hosszú, megterhelő játék, nem érdemes olyankor játszani, amikor a gyerekeknek még nincs rutinja, mert még így is előfordult, hogy félbemaradt a parti, mert valaki kiállt.

Share This!

Hozzászólások

hozzászólás