Keltis – A kártyajáték

Reiner Knizia saját táblás játékát gondolta újra, tábla meg mütyűrök nélkül. Nem egyszerű feladat mindent belesűríteni egy pakli kártyába, de a Keltis kártyajáték egy nagyon pozitív példa: kisebb helyet foglal, egyszerűbb lett, de minden erősségét megtartotta. Alapvetően egy egyszerű sorépítős játékról beszélünk, néhány pici csavarral, ami érdekessé és különlegessé teszi. Ilyen például a pontszámítás, ami Kniziánál mindig izgalmas, hiszen a rövid sorok nem egyszerűen kevesebbet érnek, hanem mínusz pontokat kaphatunk értük, jól meg kell tehát gondolnunk, hogy elkezdünk-e egy új színsort. A másik izgalmas elem, hogy minden színből van dobópakli (képpel felfelé), amelyekből a legfelsőket fel is vehetjük ahelyett, hogy a szerencsére bízva magunkat a húzópaklit használjuk. Sok döntést kell tehát meghoznunk, ami mindig pozitív egy játékkal kapcsolatban.

Természetesen a gyerekeket kevésbé hozza lázba egy ilyen absztrakt kártyajáték – szinte egyáltalán nincs kerettörténet -, de időnként szívesen játszanak vele. Ne várjunk tehát sokat, mégis fontos, hogy ilyen típusú játék is legyen a repertoárban, hiszen a gondolkodásfejlesztésben fontos szerepe lehet.

Share This!

Hozzászólások

hozzászólás