Typo

– ahogy mi játsszuk –

A Vigyáz(z)6!-hoz hasonló mechanizmussal működő játék, csak épp számok helyett betűkkel játsszuk. Mi egy saját készítésű paklit használunk hozzá, és néhány dologban eltérünk az eredeti szabálytól.

A játék lényege, hogy az asztalon lévő négy (bár a képen éppen hat) kártyalap elé vagy mögé tudjunk tenni egyet a saját kártyáink közül úgy, hogy egyúttal megnevezünk egy értelmes szót, amelyben szerepel az adott betűkapcsolat. A mi verziónkban ez lehet a szó elején végén vagy közepén, bárhol, és megengedjük tulajdonnevek, toldalékolt alakok használatát is. A keresztrejtvényhez hasonlóan az O–Ó, Ö–Ő, I–Í, U–Ú, Ü–Ű közötti különbségek nem számítanak, ezek egyaránt lehetnek rövidek vagy hosszúak a szóban.

3

Még így sem egyszerű a játék, és minden körben tovább nehezül, mert a korábban letett kártyák az asztalon maradnak, és már ezek mellé kell illesztenünk valamelyik betűnket. Igaz, ezzel mondhatunk teljesen más szót is, mint ami korábban elhangzott, de az is lehet, hogy hiába találtunk ki egy szuper szót valamelyik nehéz betűhöz, a többi játékos teljesen megváltoztathatja a lehetőségeket, mire sorra kerülünk. A kártyákat ugyanis minden kör elején egyszerre fordítjuk fel, és ezek ABC-sorrendje határozza meg, hogy ki ki után illesztheti be valamelyik sorba a kiválasztott betűt. Ha valaki nem tudja lerakni a kártyáját, akkor fel kell vennie az egyik sort. Az eredeti szabály szerint ilyenkor a leghosszabb sor lesz az övé, pontosabban annak a felét kell felvennie, a másik fele pedig kiesik a játékból. Mi egy kicsit másképp játsszuk. Eszerint a játékos választhat, hogy melyik sort veszi fel, annak viszont minden kártyája az övé lesz. Ilyenkor nem a darabszám számít, hanem a betű mellett szereplő pontértékek, mert ezekkel a lapokkal már nem játszik tovább az illető, hanem lefordítva maga mellé teszi, és a játék végén összeadja az így szerzett pontjait. A nyertesünk az lesz, aki a legkevesebb pontot szerezte. Szintén eltér a hivatalos változattól, hogy egy nagyobb, 98 lapos paklival játszunk, és az elején nem osztunk a játékosok számától függően 10–14 lapot, hanem mindig hat kártya van a kezünkben, vagyis minden kör végén húzunk egyet a pakliból, hogy hat legyen.

Lehet jobban vagy kevésbé ragaszkodni a hivatalos játékszabályhoz, a lényeg, hogy egy igazán izgalmas játékról van szó, ami elég sok mindent megmozgat a fejünkben, mert sok játék után sem tud olyan mechanikussá válni, mint a Vigyáz(z)6!. Sokszor minket is meglep, milyen szavakat tudunk kitalálni egy-egy szinte már reménytelennek tűnő helyzetben. Mondjatok például egy szót, amelyben egymás mellett szerepel N, TY és T! Van megfejtés, mi magunk között már csak így emlegetjük a játékot.

Hozzá kell tennem, hogy sokáig nem mertük megtanítani a gyerekeknek, többször elvittük magunkkal a betűkártyáinkat, és vissza is hoztuk anélkül, hogy elővettük volna, mert még biztos nem tetszene és túl nehéz lenne, és aztán látni sem akarnák többé a paklit, és soha többé esélyünk sem lenne betűs játékot tanítani, de ezek mind alaptalan félelmek. Remélhetőleg lassan megjegyezzük, hogy bármilyen játékot megmutathatunk a gyerekeknek, ha túl nehéz, akkor legfeljebb könnyítünk a szabályokon, majd fokozatosan vezetjük be a nehezítéseket. Ha nem tetszik valakinek, akkor játszunk mással, ő pedig játszik addig mást, nem jellemző, hogy csak egy játék legyen egyszerre nálunk.

Share This!

Hozzászólások

hozzászólás