Sarkvidék

A sivatagok után egy hasonlóan szélsőséges területre utaztunk, még pedig a sarkvidékre. Három rövid alkalmunk volt a projektre, ami a következőképpen épült fel.

Hogy kapcsolódjunk picit az előzményekhez, első alkalommal egy összehasonlítással készültünk. A gyerekek meglévő ismereteit, valamint az előző projektben készített térképünket felhasználva arról beszélgettünk, hogy miben különbözhetnek és miben hasonlíthatnak egymáshoz a meleg trópusi sivatagok és a sarkvidék hideg, zord tájai. Egy feladatlapon keresztül páros munkában azt is feldolgozták kutatóink, hogy két rokon rókafaj, nevezetesen a sivatagi róka és a sarki róka, milyen tulajdonságokkal bír, testük és életmódjuk miként alkalmazkodott az élőhelyükhöz, erről egy-egy állatos kártya is készült, ami immáron bekerült a közös állatlexikonunkba.

Képkivágás

Második alkalommal plakátot készítettünk. A plakátra egy földgömb került, amin bejelöltük az Északi- és Déli-sarkot. A bevezető után videó következett: Davida Attenboroughtól A fagy világa című film néhány részletét néztük meg közösen. Ennek kapcsán beszélgettünk a pingvinek szaporodásáról, a jegesmedve vadászatáról és egy-egy furcsa nevű madárral is megismerkedhettünk. A látott állatokat a plakátra ragasztottuk aszerint, hogy a Föld mely pontján élnek.

IMG_20151120_164133

A záróalkalomra – stílusosan –  a téli táborban került sor, ennek köszönhetően volt időnk kissé hosszabban beszélgetni, jobban elmélyülni a témában. Szerettünk volna nem csak az állatok, de az emberek alkalmazkodására is időt fordítani, így megint két videórészletet vittünk: a korábban említett A fagy világa című filmből egy eszkimókról szóló részletet, valamint a Sivatagi showból a busmanokkal ismerkedtünk meg. Itt is törekedtünk arra, hogy ne csak megmutassuk videón, de feldolgozzuk beszélgetés és plakát formájában az életmódjukban levő hasonlóságokat és különbségeket. Lezárásként, pedig egy olyan fagyálló állatot készítettünk közösen, ami valószínűleg a leghidegebb körülményeket is túlélné. A Mamekuha névre hallagató állatunk úgy született, hogy minden résztvevő húzott egy testrészt, amit meg kellett rajzolnia (kicsire, nagyra, fehérre, sárgára, pikkelyesre, szőrősre), majd indokolnia, hogy miért így rajzolta meg, például szerinte miért is olyan fontos, hogy a füle kicsi legyen a lényünknek.

20151220_084302

A projekttel jó helyen tapogattunk a gyerekeknél, szerették, szívesen vettek részt rajta. Az állatok, a videók, a kreatív feladatok mind-mind olyan eszközök voltak, amivel talán sikerült egy kicsit közelebb hoznunk hozzájuk ezeket a távoli és ismeretlen világokat.

Hozzászólások

hozzászólás