A dán Orsted energiaipari vállalat nemrégiben bejelentette, hogy leállítja a Hornsea 4 nevű hatalmas szélerőmű-beruházását az East Yorkshire partjainál. Ez a projekt a világ egyik legnagyobb tengeri szélerőművévé vált volna, amely 2,4 GW kapacitással bír, elegendő energiát biztosítva több mint egymillió háztartás számára. Az Orsted közleménye szerint a projekt gazdasági szempontból már nem volt életképes, annak ellenére, hogy a brit kormánnyal egy 15 éves szerződést írtak alá, amely garantálta az energia meghatározott áron történő értékesítését. Az Egyesült Királyság tengeri szélerőmű szektora az utóbbi években drámai költségnövekedéssel szembesült, amit a kormány is elismert.
A brit Energia Biztonsági és Nettó Zéró Minisztériuma (DESNZ) szóvivője hangsúlyozta, hogy tisztában vannak a globális infláció és a beszállítói láncok problémáinak hatásaival, amelyek az iparágat Európa-szerte érintik. A Hornsea 4 leállítása már a második eset, amikor egy fejlesztő visszalépett egy jelentős tengeri projekttől: a svéd Vattenfall júliusban leállította egy 1,4 GW kapacitású szélerőmű fejlesztését Norfolk partjainál, ismét a költségek növekedése miatt. Ezt a projektet végül a német RWE energiaipari cég vásárolta meg, amely azt ígérte, hogy továbbra is végigviszi a fejlesztést.
A tengeri szélerőművek fejlesztésének nehézségei komoly kérdéseket vetnek fel a brit kormány 2030-ra kitűzött tiszta energia célkitűzéseivel kapcsolatban, amely a Munka Párt öt központi „küldetésének” egyike. Jelenleg az ország energiaellátásának kicsit több mint fele szél-, nap-, nukleáris és biomassza forrásokból származik. A kormány célja, hogy ezt a számot 2030-ra 95%-ra növelje, mindössze öt év múlva. Az Aurora Energy becslései szerint a cél eléréséhez a tengeri szélerőművek kapacitását háromszorosára kell növelni, míg a nap- és szárazföldi szélerőművek mennyiségét meg kell duplázni. Emellett jelentős korszerűsítésekre is szükség lesz az elektromos hálózatban, beleértve 620 mérföld új elektromos vezeték és egyéb berendezések telepítését.
Sok helyi közösség ellenáll a nagy energiainfrastruktúrák megvalósításának a lakóhelyük közelében. Egyes iparági szakértők, valamint a Konzervatív és Reformparti politikai csoportok is úgy vélik, hogy a 2030-as célkitűzés nem elérhető. Dieter Helm, az Oxfordi Egyetem gazdaságpolitikai professzora már régóta arra figyelmeztet, hogy az ilyen infrastruktúrák felépítése ennyi időn belül szinte lehetetlen. „Ha nem sikerül egy nagyon rövid távú célt elérni, az maximalizálja a próbálkozás költségeit” – figyelmeztetett Helm.
Chris Stark, a kormány Tiszta Energia 2030 küldetésének vezetője elismerte, hogy a cél elérése „nagyon nehéz” lesz, de hangsúlyozta, hogy „Herculean erőfeszítéssel” megvalósítható. Ed Miliband energiaügyi miniszter is elismeri, hogy a terv ambiciózus és vitatott, de hangsúlyozta, hogy elengedhetetlen a „számlák csökkentése, a klímaválság kezelése és az energiaellátás biztonsága” érdekében.
A brit kormány bejelentette, hogy együtt kíván működni az Orsted céggel a Hornsea 4 projekt „visszaállítása” érdekében, és bíznak abban, hogy a tiszta energia küldetés még mindig elérhető. Egy szóvivő nyilatkozata szerint „erős projektportfólióval rendelkezünk a tiszta energia 2030-as megvalósításához, és küldetésorientált megközelítésünk biztosítja, hogy át tudjuk navigálni magunkat a globális nyomások és a kereskedelmi döntések között a céljaink eléréséhez.”
Az Egyesült Királyságban az Imminghamben lévő erőmű az utolsó megmaradt hasonló létesítmények egyike. A brit és ír partok mentén a tengervíz hőmérséklete néhány területen 4 Celsius-fokkal a megszokott felett van, és a híres „Finding Nemo” című filmben szereplő halak zsugorodnak, hogy alkalmazkodjanak a tengeri hőhullámokhoz. A klímaváltozás hatásaira figyelmeztető közterületi művészetek migrációja Afrika felől is felhívja a figyelmet a problémára. Egy megújuló energiaforrással foglalkozó cég azt nyilatkozta, hogy „fontos szerepet kíván játszani az Egyesült Királyság dekarbonizálásában”.
