A Just Stop Oil (JSO) aktivistái újra előveszik a transzparenseiket, felöltenek híres fluoreszkáló narancssárga mellényükből, és feltöltik a hangosbemondóikat – ez egy olyan rutin, amelyet már sokszor átéltek. Három év leforgása alatt, mióta elkezdték akcióikat, beleértve a levesek dobálását, a kukoricakeményítő festék fröcskölését és az utakon való blokádokat, a klímaaktivisták egyike lettek az Egyesült Királyság legmegvetettebb kampánycsoportjának. Szombaton több száz aktivista várható London belvárosában. Azonban ez az esemény nagyon különbözni fog az eddigiektől. Míg korábban a JSO akciói általában titkosak voltak, most nem az. Ráadásul valószínű, hogy nem lesznek olyan tömeges zűrzavarok, mint korábban. Valójában ez lesz az utolsó tiltakozásuk, hiszen a JSO tagjai saját szavaikkal élve „felakasztják a figyelemfelkeltő mellényeket”, és véget vetnek a polgári engedetlenségi kampányuknak.
A csoport hivatalos álláspontja, hogy megnyerték a csatájukat, mivel követelésük, miszerint ne legyenek új olaj- és gázlicencek, most már kormányzati politikává vált. A JSO tagjai azonban magánbeszélgetések során elismerik, hogy az új, szigorú hatalomgyakorlási intézkedések miatt, melyeket a zavaró tiltakozások kezelésére vezettek be, szinte lehetetlenné vált, hogy olyan csoportok, mint ők, folytathassák tevékenységüket. Sarah Lunnon, a JSO társalapítója szerint a szombati gyűlés „örömteli ünneplés” lesz. „Hihetetlen dolgokat értünk el együtt, és annyira megbíztunk egymásban” – mondja.
A JSO nem az egyetlen csoport, amely ünnepel. Sok motoros, akit eddig késlekedés érintett, valamint a művészetkedvelők, akik megdöbbentek a nagy festmények elleni támadások láttán, vagy a sport- és színházrajongók, akiknek eseményeit megzavarták, örömmel fogják látni a csoport távozását. A rendőrség is boldog lesz, hiszen a JSO tiltakozásainak kezelése több ezer rendőri órát vett igénybe, és milliókba került. A 2023-as évben a Met Police közölte, hogy a csoport tiltakozásai majdnem 20 millió fontjába kerültek az adófizetőknek.
A JSO megszűnése viszont nagy kérdéseket vet fel, köztük azt, hogy vajon ez tényleg a zavaró klímaaktivizmus vége-e az Egyesült Királyságban, vagy a titkos tevékenység új, még zavaróbb vagy kaotikusabb klímaakciókat szülhet. Továbbá egy fontos stratégiai kérdés is felmerül: a nyilvános aggodalom ellenére, ami a bolygó jövőjét illeti, a közvélemény nagy része ellenséges érzéseket táplált a JSO-val szemben. Hogyan kerülheti el a klímamozgalom, hogy a jövőben is hasonló helyzetbe kerüljön?
A JSO modellje kis, elkötelezett aktivistákból állt, akik célzott akciókat hajtottak végre, amelyek maximális zűrzavart vagy közfelháborodást okoztak. Szigorú belső szabályok vonatkoztak rájuk: az akcióknak erőszakmentesnek kellett lenniük, és az aktivistáknak felelősséget kellett vállalniuk – várniuk kellett, hogy letartóztassák őket. Olyan vezetők, mint Roger Hallam, aki kezdetben öt év börtönbüntetést kapott a M25-ös autópálya forgalmának megzavarására irányuló tervezésért, fontosnak tartották, hogy látható legyen a büntetés, mint a nyilvánosság számára.
A rendőrség, amelyet a közvélemény haragja és a negatív médiakép keltett fel, nagyobb hatalomért folyamodott a „környezetvédelmi őrültnek” nevezett aktivisták és más tiltakozók ellen. A legnagyobb változás a 2022-es Rendőrségi, Bűnügyi, Büntetőjogi és Bírósági Törvény elfogadásával következett be, amely „szándékosan vagy gondatlanul közszolgáltatást zavaró magatartás” bűncselekménnyé nyilvánította. Az új jogszabályok között szerepeltek olyan tágon meghatározott cselekmények, mint a „súlyos zavar, súlyos kellemetlenség vagy súlyos közszolgáltatás elvesztése”. Ez új jogi lehetőségeket nyitott meg a hatóságok számára: a szándékos közszolgáltatás zavarásának előre megfontolt bűncselekménye.
Mostanra már a potenciálisan zavaró akciók tervezése is súlyos börtönbüntetést vonhat maga után. A következő évben bevezetett Közrendvédelmi Törvény kibővítette a rendőrség hatáskörét a tiltakozások kezelésében, új bűncselekményeket hozva létre, mint például az „objektumokhoz való rögzítés”, súlyos zavarás alá vonása alagútásással, és a fő infrastruktúrák megzavarása. Eközben a bírák, a magasabb bíróságok támogatásával, megakadályozták a tiltakozók jogát, hogy bizonyítsák, hogy „jogos indokkal” cselekedtek a tiltakozások többségében. A Fellebbviteli Bíróság szerint a vádlott hitének és motivációjának „túl távoli” volt a károkozásra, hogy jogos indokot képezzen. Most már a bíróságok számára csupán annyit kell eldönteniük, hogy a vádlottak elkövették-e a nekik felrótt cselekményeket, nem pedig azt, hogy miért tették azt.
„Az emberek évekig tartó börtönbüntetést kaptak” – mondja Sarah Lunnon a JSO-ból. David Spencer, egy volt rendőr, aki most a Policy Exchange bűnügyi és igazságügyi vezetője, úgy véli, hogy a törvény korábban „túl gyakran kedvezett a zavaró tiltakozásokban részt vevőknek más emberek jogos érdekeinek rovására”. Az emberi jogi szervezet, a Liberty viszont másként látja a helyzetet, és úgy véli, hogy a jogi változások a demokrácia elleni támadást jelentik. Ruth Ehrlich, az szervezet politikai és kampányvezetője érvelése szerint a jogi változások „megfélemlítő hatást gyakoroltak mindannyiunkra, akik ki akarjuk fejezni, amiben hiszünk”.
Ebben a kontextusban egyes klímaaktivisták úgy döntöttek, hogy ideje feladni a mozgalom régóta fennálló felelősségvállalási elvét – zavaró akciókat fognak végrehajtani, de nem maradnak ott, hogy letartóztassák őket. Az elmúlt évben egy Shut the System (STS) nevű csoport sorozatos bűncselekményeket követett el pénzügyi és biztosítói cégek irodái ellen: ablakokat törtek be, festéket fröcsköltek, zárakat szuperragasztóval ragasztottak, januárban pedig optikai kábeleket céloztak meg. Az egyik szervezővel besz
