Donald Trump neve, ha elhangzik a kínai nagykereskedelmi piacokon vagy vásárokon, általában egy halkan felnevető reakciót vált ki. Az Egyesült Államok elnöke és a 145%-os vámjai nem félemlítik meg a kínai kereskedőket, sőt, inkább arra ösztönöztek egy online kínai nacionalista csoportot, hogy gúnyos mémeket készítsenek, amik vírusként terjednek. Ezek közé tartozik például egy mesterséges intelligencia által generált Trump, JD Vance alelnök és Elon Musk, amint lábbeli- és iPhone-összeszerelő üzemekben dolgoznak. Kína nem úgy viselkedik, mint egy ország, amely gazdasági fájdalommal néz szembe, és Xi Jinping elnök világossá tette, hogy Peking nem fog hátrálni. „Több mint 70 éve Kína mindig a saját erejére és kemény munkájára támaszkodott… soha nem támaszkodott senki ajándékaira, és nem fél semmilyen ésszerűtlen elnyomástól” – mondta az elnök a hónap elején. Xi magabiztossága részben abból fakadhat, hogy Kína mára sokkal kevésbé függ az Egyesült Államoktól, mint tíz évvel ezelőtt.
Az igazság azonban az, hogy Trump határozott lépései és a vámemelések már így is olyan nyomás alatt tartják Kína nehezen lélegző gazdaságát, amely már régóta küszködik. A lakáspiaci válság, a növekvő munkanélküliség és az elöregedő népesség miatt a kínai emberek egyszerűen nem költenek annyit, amennyit a kormány szeretne. Xi 2012-ben hatalomra került álma, hogy megújult Kínát épít, most komoly próbára van téve – és nem csak az amerikai vámok által. A kérdés most az, hogy Trump vámjai csökkentik-e Xi gazdasági álmait, vagy képes lesz-e a meglévő nehézségeket lehetőségekké alakítani.
Kína 1,4 milliárd fős népessége elvileg hatalmas belső piaccal rendelkezik, de a helyzet nem ilyen egyszerű. A kínai állampolgárok nem tűnnek hajlandónak pénzt költeni, amíg a gazdasági kilátások bizonytalanok. Ez a helyzet nem a kereskedelmi háború következménye, hanem a lakáspiac összeomlása. Számos kínai család az életük megtakarításait fektette be otthonaikba, csak hogy az árak az utolsó öt évben drasztikusan csökkenjenek. A lakásfejlesztők továbbra is építkeztek, miközben a piac omladozott. Az egyes becslések szerint Kínában annyi üres lakás van, hogy az akár 3 milliárd ember igényeit is kielégíthetné. Az üres projektek sokasága található a kínai tartományokban, ahol a „szellemvárosok” sorakoznak. Néhány projektet már berendeztek, de amikor besötétedik, kiderül, hogy a lakások üresek.
A kormány öt évvel ezelőtt lépett fel, hogy korlátozza a fejlesztők hitelfelvételét, de a lakásárakra és a fogyasztói bizalomra gyakorolt hatás már megtörtént. Elemzők a Reuters februári felmérése alapján 2,5%-os lakásár-csökkenést várnak az idén. A középosztálybeli kínai családokat nemcsak a lakásárak aggasztják, hanem az is, hogy a kormány nyújt-e számukra nyugdíjat a következő évtizedben, amikor körülbelül 300 millió ember, aki jelenleg 50-60 éves, elhagyja a munkaerőpiacot. A 2019-es becslések szerint a kormány nyugdíjalapja 2035-re kifogyhat. Emellett sok fiatal, aki diplomát szerzett, nehezen talál munkát, és a városi területeken a 16-24 éves korosztály több mint egyötöde munkanélküli.
Kína nem tudja egyszerűen átkapcsolni a termelést az Egyesült Államokból a hazai piacra. „A gazdaságra nehezedő lefelé irányuló nyomás mellett valószínűtlen, hogy a belső keresletet rövid távon jelentősen lehetne növelni” – mondja Nie Huihua professzor a Renmin Egyetemről. A kormány már bejelentett milliárdokat családi támogatásokra, emelte a béreket és a jobb fizetett szabadságokat. Bevezettek egy 41 milliárd dolláros programot, amely kedvezményeket kínál a fogyasztói elektronikai termékek és elektromos járművek vásárlására, hogy ösztönözzék a fogyasztást.
Xi számára sürgető, hogy a gazdasági prosperitás, amelyet hatalomra kerülésekor ígért, valóra váljon. A fiatal generáció, amely a jövőjéért aggódik, komoly problémákat jelenthet a Kommunista Párt számára: tüntetéseket vagy zavargásokat. A Freedom House Dissent Monitor jelentése szerint a pénzügyi elégedetlenségek miatt a tüntetések száma az utóbbi hónapokban meredeken nőtt. Minden demonstrációt gyorsan elnyomnak és cenzúráznak a közösségi médiában, így valószínűtlen, hogy ez komoly fenyegetést jelentene jelenleg Xi számára. „Csak akkor, amikor az ország jól teljesít, és a nemzet jól teljesít, akkor minden egyes ember is jól fog teljesíteni” – mondta Xi 2012-ben, amikor Kína gazdasági felemelkedése látszólag megállíthatatlan volt. Most azonban a helyzet bizonytalannak tűnik.
A kérdés, hogy Kína képes lesz-e a válságot egy új lehetőségként kihasználni, hogy új piacokat találjon. Az Egyesült Államok által kivetett vámok, valamint Trump kereskedelmi politikája arra kényszeríthetik Kínát, hogy új irányokba terelje exportját. Az elmúlt években Kína egyre szorosabb kapcsolatokat alakított ki Délkelet-Ázsiával, Latin-Amerikával és Afrikával, és a Belt and Road kezdeményezés révén megerősítette kapcsolatát a globális déllel. Az exportpiac diverzifikálása révén Kína már most is profitál a helyzetből, és a jövőben is próbálja megtalálni a megfelelő utakat a gazdasági kihívások leküzdésére.
