Rosemary Coogan, a brit űrhajós, éppen egy különleges és izgalmas kihívás előtt áll. Körülötte egy csapat dolgozik, akik segítenek neki felvenni a nehéz űrruhát, ami körülbelül 45 percet vesz igénybe. Miután minden felszerelést felöltött, finoman leeresztik a sisakját a fejére. Rosemary számára ez a legnehezebb feladat, amellyel eddig szembesült: meg kell állapítania, hogy készen áll-e egy űrsétára. A teszt helyszíne a NASA semleges buoyancy laboratóriuma, amely a Johnson Űrközpontban található Houstonban, Texas államban. Ez a medence 12 méter mély, és egy életnagyságú másolatot tartalmaz a Nemzetközi Űrállomásról (ISS), így a víz alatt végzett űrséta a lehető legjobban utánozza a súlytalanság érzését a Földön.
„Ez egy fontos nap” – mondja Rosemary a merülés előtt, amely több mint hat órán át fog tartani. „Nagyon fizikailag megterhelő, és pszichológiailag is intenzív.” Ennek ellenére Rosemary arca mosolygós, ahogy a platform, amelyen áll, lassan süllyed a víz alá. Már gyerekkorában is az űrhajósok lenyűgöző világát álmodta meg, de úgy érezte, hogy ez a cél elérhetetlen. „Az iskolai pályaorientációs napon nem igazán találkozol űrhajósokkal” – mondja. „Nem találkozol azokkal, akik már megélték, és nem hallod a történeteiket.” Ezt követően az csillagok tanulmányozása mellett döntött, és asztrofizikaként kezdett dolgozni. Amikor azonban az Európai Űrügynökség (ESA) bejelentette, hogy új jelentkezőket keres az űrutazáshoz, Rosemary pályázott, és több mint 22 000 jelentkező közül választották ki.
A cél az, hogy Rosemary 2030-ra eljusson a Nemzetközi Űrállomásra, követve a brit űrhajósok, Helen Sharman és Tim Peake példáját, akik korábban már részt vettek az űrprogramokban. Az elmúlt hat hónapban Rosemary a Johnson Űrközpontban edzett, ahol nemcsak a víz alatt lévő ISS külső részét tanulmányozta, hanem egy másik életnagyságú másolatban ismerkedett meg az űrállomás belsejével. A laboratórium moduljainak bemutatása során Rosemary elmondja, hogy a tér nagyon szűkös, ami különösen nehéz lehet, hiszen az űrhajósok hosszú hónapokat töltenek el a fedélzeten. „Ez egy elszigetelt környezet, de úgy gondolom, hogy ez segít a külső világ érzésének megteremtésében – csökkenti a klausztrofóbiát” – mondja.
Az edzés során Rosemary megtanulta az űrbe utazás minden aspektusát, beleértve a fedélzeti WC használatát is. „Az alsó részen helyezkedik el a szilárd hulladék számára” – mutat egy régi kemping WC-re, míg a vizelet elvezetésére egy szívó rendszerhez csatlakozó tölcsért mutat. A női űrhajósoknak lehetőségük van a menstruációs ciklusuk elnyomására is, de nem kötelező ezt megtenni. „Van egy szűrő, amit a tölcsér tetejére helyezünk, hogy megakadályozzuk a részecskék, például a vér bejutását a vizelet rendszerbe” – magyarázza.
A víz alatt Rosemary-nek folyamatosan állítják a felhajtóerejét, hogy a lehető legközelebb kerüljön a mikrogravitációhoz. Minden mozdulatát gondosan megtervezi, hiszen minden egyes lépését energiagazdálkodás szempontjából is figyelembe kell vennie. „Nagyon sok mentális felkészülést igényel – valóban végig kell gondolnod minden egyes mozgást” – mondja. Rosemary egy másik űrhajóssal együtt dolgozik, hogy elvégezzen egy listát az űrállomás karbantartási feladataiból. Minden lépését egy irányító szobából figyelik, ahol folyamatosan kommunikálnak vele.
A teszt során Rosemary-nek meglepetés vár, amikor az irányító szobából csendet kér a partnerétől, aki a tér állomás másik részén dolgozik. Az űrhajós mozdulatlanul áll, mivel azt kérték tőle, hogy játssza el az eszméletvesztést. Rosemary feladata, hogy eljusson hozzá, ellenőrizze az állapotát, és visszahúzza őt a légzsiliphez. Mivel már hosszú ideje a víz alatt van, láthatóan fáradt, de lassan és biztosan segít a partnerének. „Rosemary kitartása példaértékű. Ma fantasztikus munkát végzett” – mondja a NASA egyik edzője, aki figyelemmel kísérte a tesztet.
A víz alatti munka végül véget ér, és Rosemary segítséget kap a csapattól, hogy levetkőzhesse az űrruháját. Ahogy leveszik a sisakját, látható, hogy kimerült, de még mindig mosolyog. „Ez egy kihívásokkal teli, de nagyon élvezetes nap volt” – mondja. Rosemary szorgalmas munkája egyre közelebb viszi az űrutazás álmához, és már alig várja, hogy egyszer valóban a csillagok között lehessen. „Csodálatos lenne, ha ezt a valós űrállomáson tehetném, ahonnan ráláthatok a csillagokra és a Földre egyszerre” – zárja mondandóját.
