A Titanic katasztrófájának újabb részleteit tárta fel egy teljes méretű digitális szkennelés, amely a híres óceánjáró végóráit örökíti meg. A 3D-s rekonstrukció bemutatja, milyen brutális módon hasadt ketté a hajó, amikor 1912 áprilisában jéghegynek ütközött, s ezzel 1,500 ember életét követelte. A szkennelés új nézőpontot kínál a gőzhajó kazánházáról is, megerősítve a szemtanúk beszámolóit, miszerint a mérnökök a végsőkig dolgoztak azon, hogy a hajó világítása működjön. A számítógépes szimuláció azt is sugallja, hogy a hajótestet érő, A4-es papírméretű lyukak vezettek a Titanic végzetéhez. Parks Stephenson, a Titanic szakértője hangsúlyozta, hogy a Titanic az utolsó túlélő szemtanúja a tragédiának, és még mindig sok történetet tud mesélni.
A szkennelés egy új dokumentumfilmhez készült, amelyet a National Geographic és az Atlantic Productions készített „Titanic: A Digitális Feltámadás” címmel. A roncs, amely 3,800 méter mélységben fekszik az Atlanti-óceán jéghideg vizeiben, víz alatti robotok segítségével készült térképezés révén lett feltérképezve. Több mint 700,000 képet készítettek minden szögből, hogy létrehozzák a „digitális ikert”, amelyet a BBC News 2023-ban mutatott be először a világnak. Mivel a roncs rendkívül nagy és a mélység sötétjében fekszik, a tengeralattjárók használata csupán ízelítőt ad a felfedezésből. Ezzel szemben a szkennelés lehetővé teszi a Titanic teljes körű megtekintését. Az impozáns orr rész egyenesen áll a tengerfenéken, mintha a hajó folytatná útját, míg 600 méterre tőle a hátulsó rész egy összeroncsolódott fémhalmaz. A kárt a hajó aljzata okozta, amikor a hajó kettétört és a tengerfenékre csapódott.
Az új térképezési technológia teljesen új megközelítést kínál a hajó tanulmányozására. „Ez olyan, mint egy bűncselekmény helyszíne: látnod kell, mi a bizonyíték, és azt a kontextusban, ahol található” – mondta Parks Stephenson. „A roncs teljes területének átfogó nézete kulcsfontosságú a történtek megértéséhez.” A szkennelés új részleteket tárt fel, beleértve egy porthole-t, amely valószínűleg a jéghegy által tört el. Ez összhangban van a túlélők beszámolóival, amelyek szerint a jég beáramlott egyes kabinokba a becsapódás során. A szakértők egy hatalmas kazánházat is tanulmányoznak, amely a hajó hátulsó részén található, ott, ahol a hajó kettétört. Az utasok azt állították, hogy a világítás még mindig működött, amikor a hajó a hullámok alá merült. A digitális rekonstrukció azt mutatja, hogy néhány kazán homorú, ami arra utal, hogy még működtek, amikor a vízbe merültek. A hajó hátulján egy nyitott állapotban lévő szelep is felfedezésre került, ami azt jelzi, hogy a gőz még mindig áramlott az áramtermelő rendszerbe. Ezt egy Joseph Bell nevű mérnökökből álló csapatnak köszönheti, akik ott maradtak, hogy szenet lapátoljanak a kazánokba, ezzel biztosítva a világítást. Mindez sok életet mentett meg, mondta Stephenson, hiszen a mérnökök ezzel időt adtak a legénységnek, hogy biztonságosan vízre bocsássák a mentőcsónakokat.
A legújabb szimuláció további betekintést nyújt a süllyedés folyamatába. A Titanic tervei alapján készült részletes struktúrájú modellt és az hajó sebességéről, irányáról és helyzetéről szóló információkat felhasználva próbálja előre jelezni a jégheggyel való ütközés következményeit. „Fejlett numerikus algoritmusokat, számítógépes modellezést és szuperszámítógépes kapacitásokat használtunk a Titanic süllyedésének rekonstruálására” – mondta Jeom-Kee Paik professzor, a University College London munkatársa. A szimuláció azt mutatja, hogy a hajó csak érintőlegesen ütközött a jégheggyel, és ennek következtében egy sor lyuk keletkezett a hajótest egy szűk szakaszán. A Titanicot úgy tervezték, hogy elsüllyeszthetetlen legyen, képesnek kellett volna lennie arra, hogy négy vízálló rekesz víz alá kerülése esetén is úszóképes maradjon. Azonban a szimuláció szerint a jéghegy által okozott kár hat rekeszen oszlott el.
Sajnos a kár nem látható a szkennelésen, mivel az orr alsó része a üledék alatt rejtőzik. A Titanic emberi tragédiája azonban továbbra is jól látható. A hajó utasainak személyes tárgyai szétszóródva hevernek a tengerfenéken. A szkennelés új nyomokat ad a 1912-es hideg éjszakáról, de a szakértőknek évekbe telik, míg teljesen át tudják vizsgálni a 3D-s rekonstrukció minden részletét. „Csak kis részeket árul el nekünk a történeteiből” – mondta Parks Stephenson. „Minden alkalommal többet akarunk tudni.”
