Mérés és értékelés

A héten derültek ki a félévi jegyek. Vitathatatlanul fontos mérföldkövek ezek, csak nem értem őket. Nézik a gyerekek, nézik a szülők, nézzük mi is. És reflexszerűen jönnek a majd kijavítjuk, meg a szuper milyen sokat javultál, meg a hú de szép mondatok. Ismerjük a gyerekeket, látjuk miben jók, miben fejlődtek, és persze azt is, hogy miben nem. És akkor jönnek ezek a jegyek, amik sokszor egyáltalán nem azt tükrözik, amit látunk. Sokféleképpen lehet értelmezni az eredményeket – L. Ritók Nóra is foglalkozik most ezzel -, de az biztos, hogy mind a gyerekek, mind a szülők kapaszkodnak beléjük. Mert értik, vagyis érteni vélik őket. Próbálunk a tanodában visszajelezni sokféleképpen: írásban és szóban is, de a hármas mégis érthetőbb, mert az nem kettes, de nem is négyes. És múltkor is volt valahanyas, meg az osztálytársak is kapnak ilyen számokat. Szóval lehet hasonlítgatni, dicsérni, szidni.

20160130_093521Igazából nem is meglepő, hogy teljesen más kép rajzolódik ki az átlagok mentén, mint amit mi valóságnak látunk. Tudjuk jól, hogy az értékelési kultúrában mi minden rakódik rá ezekre a “tudást mutató számokra”: a magatartás, az otthon felejtett füzet, a sosem volt körző stb. Különösen akkor tudjuk jól, ha már osztályoztunk valaha: egy esszét, egy kiselőadást, egy feleletet. Különbözhetünk abban, hogy meddig hiszünk az objektivitásban, de meglepődnék, ha valaki még sose nézett volna szembe a szubjektivitás problémájával.

20160129_162144Ráadásul mi a tanodában dolgozunk, nem az iskolában. Van egy – a jelen közoktatástól nagyon eltérő – pedagógiai víziónk, ami nagyban meghatározza a hétköznapjainkat. Egyszerűen szólva máshogyan és mást tanulunk. Erre jönnek a gyerekek meg a szülők és a jegyeket mutogatják. Ez a mérce, mert ebben szocializálódunk, nagyon nehéz elszakadni. Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy a tanodai munka rövid-, de talán középtávon sem mutatkozik meg az osztályzatokban. Csak abban az esetben, ha adott dolgozatra, adott szorgalmi feladat elkészítésében segítünk. De nem ez a munka legfontosabb része. A feltárt problémák megoldása nem történik meg egyik pillanatról a másikra; valaki, aki évek óta nem érti, amit olvas, annak nem lesz egyik hónapról a másikra hobbija az olvasás, csak azért mert hirtelen elkezdtek odafigyelni rá és egyénileg foglalkoznak vele. Ugyanakkor a másnapi lecke elkészítését tűzoltásnak érzem, nem megoldásnak. Így viszont el kell fogadni, hogy sokkal később jönnek az eredmények.

20160129_124756

Viszont két kiegészítést muszáj tennem. Egyrészt nem véletlenül indítottunk iskola-előkészítő programot, hiszen ha az iskolába lépés pillanatában a gyerek nem kezdi el görgetni a hátrányok sokaságát, akkor mindenkinek sokkal könnyebb dolga lesz. Másrészt a jobb iskolai eredmények nem feltétlenül a jobb teljesítményhez fognak kötődni, legalábbis nem abból a szempontból, ami elsőre beugrik. Azt gondolom, hogy a jobb eredmények elsősorban annak köszönhetőek, hogy a gyerek belátja, hogy szüksége van a jobb eredményekre, mert szeretne haladni az iskolarendszerben és úgy lépne ki belőle, hogy valami használható papír van a birtokában. Ugyanis ez a belátás elengedhetetlen ahhoz, hogy az iskolának tetsző viselkedés és hozzáállás megjelenjen, ami talán fontosabb is a matematikai műveletek helyes megoldásánál. Leegyszerűsítve: nálunk tudja a gyerek, mert szeret velünk lenni, mert van türelmünk kivárni, hogy kiderüljön a tudása, az iskolában viszont visszabeszél, lóg, verekszik, mert nem szeret ott lenni. Aztán elkezdi belátni, hogy el kell végezni az iskolát, nem árt jó eredménnyel, mert akkor jó suliba megy tovább stb., és ezért elkezd nem lógni, nem verekszik, nem beszél vissza, hanem megmondja a megoldást, amit amúgy évek óta tud, csak ez addig nem derült ki.

20160129_150348

Persze olyan is van, hogy a gyerek nem tudja, ami viszont sokkal egyszerűbb helyzet, hiszen akkor megtanuljuk. Arra viszont nincs ráhatásunk rövidtávon, hogy aztán ezt a tudást az iskolában is bemutassa. A tanulási motiváció felkeltése, kialakítása, fenntartása, újraélesztése komplex feladat és elég lassan lehet haladni vele. És a dilemmák még itt is agyonnyomnak. Történet egy fiúról. Harmadik éve működik a Toldi Tanoda, az első és a második évben alig járt hozzánk, nagyjából két hónap alatt kifulladt a lendülete, gyakran el is szaladt előlünk. Ebben a tanévben pedig már most háromszor annyi tanuláson vett részt, mint az előzőben. Betettük a hét eleji online programba, de a hét végén is jön egyszer: nem kell kérlelni, jön magától, megcsinálja a feladatokat, játszik, mintha ez mindig is természetes lett volna számára. És ezzel párhuzamosan a félévi jegyei négyesek és hármasok, ami neki tényleg óriási előrelépés. Mi lehet az összefüggés?

20160129_171205Évek óta küzdünk érte a tanodában és a táborok során. Egyre közelebb került hozzánk és végül áttörtük a falakat, motiváltuk, fejlesztettük és ez már a jegyeiben is meglátszik, de mi magunk is tapasztaljuk, hogy jobban együttműködik velünk, ügyesebben olvas, gyorsabban számol. Ez az ideális válasz a tanoda szempontjából. És valószínűleg sok igazság is van benne. Bizonyítani azonban nagyon nehéz, hiszen számos hatás éri a gyereket, amiből a tanoda csupán az egyik. A tanodák régóta küzdenek a mérés és értékelés kérdéseivel. Szerencsére tényleg eltűnt az a leegyszerűsítő nézet, hogy a jobb tanulmányi eredmények jelzik egy tanoda sikerességét. Jó, hogy ezt lezártuk, de egyelőre bizonytalan a másik út. A TanodaPlatform tagjaként elkezdtünk az alternatívákon gondolkodni, melynek egy izgalmas tanulmány lett az eredménye, melyről most indulhat meg a vita. Izgalmas időszak következik, hiszen a TKKI feladata lesz a pályázaton győztes tanodák számára támogatást nyújtani ezen a területen (is), és még nem látszik, hogy milyen eszközök, milyen filozófia mentén fog ez történni.

Minket a dilemmáink motiváltak a naplózás bevezetésére, melynek néhány eredménye már most kézzelfogható – pl. önreflexió hatása a tervezésre, folyamatok láthatóvá tétele. Ugyanakkor sok tartalmat nem dolgoztunk még fel, így bízhatunk abban, hogy lelünk még eredményeket, számokat, melyek talán részben válaszolnak olyan kérdésekre, hogy mi közünk például a fiú motivációjának változásához így teljesítményének és eredményeinek javulásához. Ehhez persze a napló kevés, valami olyan komplex rendszer szükséges, melynek lehetséges elemeiről a tanulmányban szólunk. Szóval messze vagyunk még, de talán már rajta az úton, hogy kicsit többet megtudjunk a saját munkánkról.

Hozzászólások

hozzászólás

Címke: ,
Kategória: Bejegyzés
0 hozzászólás “Mérés és értékelés
1 Ping/visszakövetés számára "Mérés és értékelés"
  1. […] mi is használni, min kellene nekünk is gondolkodni. És persze megmutatjuk magunkat is, fontos dilemmáinkat, sikeresebb projektjeinket. Mert fontos ezekről beszélgetni. Pénteken ilyen célokkal voltunk […]