Alberta, Kanada buja erdőségei alatt egy monumentális tömegsír rejtőzik, ahol több ezer dinoszaurusz maradványai találhatók. Ezek az ősi állatok egy katasztrofális esemény következtében, egyetlen pillanat alatt vesztették életüket, és most paleontológusok csapata érkezett Pipestone Creekhez, amelyet találóan „Halál Folyójának” neveznek. Céljuk, hogy megoldjanak egy 72 millió éves rejtélyt: hogyan haltak meg ezek az óriások? Az ásatás munkálatai egy nehéz kalapács csapásával kezdődnek, amely elég erős ahhoz, hogy feltörje azt a vastag kőréteget, ami az úgynevezett „paleó aranyat” rejti. Emily Bamforth professzor, aki vezeti a kutatási projektet, elmondja, hogy a csapatuk mostanra a finomabb munkálatokra összpontosít, miközben a föld és por rétegeit eltávolítják. Ahogy a munka halad, egyre több fosszilis csont kezd előtűnni. „Az ott egy nagy csontdarab, ami valószínűleg a csípő része,” mondja a professzor, miközben kutyája, Aster figyelmeztet a közelben ólálkodó medvékre. „Itt pedig sok hosszú, vékony csont található. Ezek mind bordák. Ez pedig egy különleges darab – egy lábujj csontjának egy része. Ezt itt pedig még nem tudjuk, hogy micsoda – ez egy klasszikus Pipestone Creek rejtély.”
A BBC News csapata elérkezett Pipestone Creekhez, hogy tanúja lehessen ennek az ősi temetőnek és megfigyelhesse, ahogyan a kutatók összerakják a nyomokat. A helyszínről eddig több ezer fosszilis csontot gyűjtöttek össze, és folyamatosan új felfedezések születnek. A csontok mindegyike egy Pachyrhinosaurus nevű dinoszauruszhoz tartozik. Ez a faj, valamint Bamforth professzor ásatása szerepel egy új, jelentős BBC sorozatban, a „Dinoszauruszokkal sétálva” című műsorban, amely látványos effektekkel és tudományos megközelítéssel kelti életre ezt az ősi világot. Ezek az állatok a késő kréta időszakban éltek, közeli rokonságban álltak a Triceratopsszal. Hosszuk körülbelül öt méter volt, súlyuk pedig két tonna, nagy fejüket pedig jellegzetes csontos gallér és három szarv díszítette. Meghatározó jellemzőjük volt az orrukon található nagy kidudorodás, amit „boss”-nak neveznek.
Az ásatási szezon éppen most kezdődött és minden évben őszig tart. A csapat által vizsgált kis területen a fosszíliák hihetetlenül sűrűn helyezkednek el; Bamforth professzor becslése szerint négyzetméterenként akár 300 csont is található. Eddig egy teniszpálya nagyságú területet ástak ki, de a csontok ágyazata egy kilométerre nyúlik a domboldalon. „Lenyűgöző a sűrűsége,” mondja. „Úgy gondoljuk, hogy ez Észak-Amerika legnagyobb csontágyazata.” A paleontológusok úgy vélik, hogy a dinoszauruszok egy hatalmas csordában vándoroltak, több száz mérföldet megtéve délről, ahol a telet töltötték, északra, a nyári legelők felé. Az a terület, ahol most dolgoznak, sokkal melegebb éghajlatú volt, gazdag vegetációval borítva, ami bőséges táplálékot biztosított a növényevő óriások számára. „Ez egyetlen közösség egyetlen állatfajból, egy időpillanatban, és óriási mintát képvisel. Ilyen szintű dolog szinte soha nem fordul elő a fosszilis nyilvántartásban,” mondja Bamforth professzor.
Alberta északnyugati részén nemcsak Pachyrhinosaurusok éltek. Még nagyobb dinoszauruszok is jártak ezen a vidéken, és tanulmányozásuk elengedhetetlen a régi ökoszisztéma megértéséhez. Két órás autóúttal elérjük a Deadfall Hills-t, ahová sűrű erdőkön keresztül gyalogolva, egy gyors folyású folyón átkelve és csúszós köveken átmászva jutunk el. Itt nem szükséges ásni; hatalmas csontok hevernek a part mentén, a víz kimosta őket a kőből, és csak arra várnak, hogy összegyűjtsék őket. Hamar felfedezünk egy hatalmas csigolyát, valamint bordákat és fogakat, amelyek a sárban hevernek. Jackson Sweder paleontológus kifejezetten érdeklődik egy dinoszaurusz koponyájának darabja iránt. „Amit itt találunk, az leginkább egy kacsacsőrű dinoszaurusz, az Edmontosaurus. Ha ez egy koponyacsont, akkor ez egy nagy dinoszaurusz – valószínűleg 10 méter hosszú,” mondja.
A kutatók számára egyre világosabbá válik, hogy a Pipestone Creekben található dinoszauruszok tömeges halála összefügg egy katasztrofális eseménnyel, valószínűleg egy villámáradással, amely a hegyek fölött kialakult vihar következtében elérte a csordát, fákat tépve ki gyökerestől. Bamforth professzor elmondja, hogy a Pachyrhinosaurusok nem álltak volna meg a víz áradásával szemben. „Ezek az állatok nem tudtak gyorsan mozogni a számuk miatt, és a testfelépítésük miatt nem voltak jó úszók.” A helyszínen talált kövek mutatják a víz áramlásának örvényeit, amelyek mindent felforgattak. Mintha a pusztítás időben megfagyott volna, mint egy hullám a kőben.
Ez a katasztrofális esemény nemcsak a dinoszauruszok számára volt rémálom, hanem a paleontológusok számára is álmokat ad, hiszen minden látogatás alkalmával biztosan találnak csontokat, és minden évben újabb felfedezéseket tesznek. Ahogy a csapat összepakolja eszközeit, tudják, hogy még sok munka vár rájuk. Csak a felszínt kapargatták meg, és rengeteg ősi titok vár felfedezésre.
