Alberta, Kanada dús erdőségei alatt egy monumentális tömegsír rejtőzik, ahol több ezer dinoszaurusz maradványai találhatók. Ezek az állatok egyetlen pillanat alatt, egy katasztrofális napon vesztek el, és most egy paleontológusokból álló csoport érkezett Pipestone Creekhez, amelyet találóan „Halál folyójának” neveznek, hogy megfejtsenek egy 72 millió éves rejtélyt: hogyan haltak meg ezek a dinoszauruszok? A kutatás megkezdése egy nehéz kalapács csapásával indul, amely szükséges ahhoz, hogy feltörjék a vastag kőréteget, amely alatt a professzor, Emily Bamforth által „paleó aranynak” nevezett lelet rejtőzik. Miközben csapata a föld és por rétegeit óvatosan eltávolítja, fokozatosan megjelenik a fosszíliák kaotikus tömege. Bamforth professzor megjegyzi, hogy „az a nagy csontdarab ott, úgy véljük, a csípő része”, miközben kutatás közben kutyája, Aster is figyel, akinek feladata, hogy ugatással jelezze a közelben lévő medvéket. „Itt pedig sok hosszú, vékony csont van. Ezek mind bordák, és ez egy érdekes darab – egy lábujj csontjának része. Ez itt pedig egy olyan csont, aminek a funkcióját nem tudjuk – igazi Pipestone Creek-i rejtély.”
A BBC News csapata is ellátogatott Pipestone Creekbe, hogy tanúja legyen ennek a ősi temetőnek a méreteinek, és láthassák, hogyan illesztik össze a kutatók a felfedezéseik nyomait. A helyszínről már több ezer fosszíliát gyűjtöttek össze, és folyamatosan újabb és újabb felfedezések születnek. A csontok mind egy Pachyrhinosaurus nevű dinoszauruszhoz tartoznak, amely a Triceratops rokonának számít. Ezek az állatok a késő kréta időszakban éltek, körülbelül öt méter hosszúak voltak és két tonnát nyomtak. Nagy fejük volt, amelyet jellegzetes csontos fészek és három szarv díszített. Megkülönböztető jellegzetességük a nagy orrhegy, amit „bump”-nak neveznek.
A felfedezési szezon éppen megkezdődött, és minden évben őszig tart. A csapat által vizsgált kis területen a fosszíliák hihetetlenül sűrűn helyezkednek el; Bamforth professzor becslése szerint négyzetméterenként akár 300 csont is található. Eddig egy teniszpálya méretű területet ástak ki, de a csontok ágyazata egy kilométerre terjed a domboldalon. „Hihetetlen sűrűségű, ami itt van” – mondja. „Úgy véljük, ez Észak-Amerika egyik legnagyobb csontágyazata.” A paleontológusok úgy vélik, hogy a dinoszauruszok hatalmas csordákban migráltak, több száz mérföldet megtéve a délről északra, ahol nyáron éltek, miután a téli hónapokat a déli területeken töltötték. Az a terület, ahol most dolgoznak, sokkal melegebb éghajlatú volt, mint ma, és gazdag növényzettel volt borítva, ami bőséges táplálékot biztosított a növényevők számára.
A terület nem csak a Pachyrhinosaurus otthona volt. Még nagyobb dinoszauruszok is jártak itt, és ezek tanulmányozása elengedhetetlen a régió ősi ökoszisztémájának megértéséhez. Két órányi autóútra található a Deadfall Hills, ahová sűrű erdőn keresztül vezet az út, ahol át kell kelni egy gyors folyású folyón, és csúszós köveken kell átkelni. Itt nem szükséges ásni; hatalmas csontok fekszenek a parton, amelyeket a víz mosott ki a kőzetből, és csak arra várnak, hogy felfedezzék őket. Az egyik paleontológus, Jackson Sweder különösen érdeklődik egy dinosaurusz koponya darabja iránt. „Amit itt találunk, az többségében egy kacsacsőrű dinoszaurusz, az Edmontosaurus. Ha ez egy koponyacsont, akkor ez egy nagy dinoszaurusz – valószínűleg 10 méter hosszú” – mondja. Az Edmontosaurus, egy másik növényevő, szintén a Pachyrhinosaurushoz hasonló erdőkben élt, és segít a paleontológusoknak megalkotni az ősi föld képét.
A Philip J Currie Dinoszaurusz Múzeumban, amely Grande Prairie közelében található, Sweder éppen egy hatalmas Pachyrhinosaurus koponyán dolgozik, amely körülbelül másfél méter hosszú, és „Big Sam” néven ismert. Megmutatja, hol kellene lennie a három szarnak a fészek tetején, de a középső hiányzik. „Minden olyan koponya, ami viszonylag ép, rendelkezik egy tüskével ott” – mondja, „de a kedves kis unikornis tüském nem látszik.” Az évek során a múzeum csapata összesen 8000 dinoszaurusz csontot gyűjtött össze, és a labor felülete tele van fosszíliákkal; minden méretű Pachyrhinosaurus csontjai megtalálhatók, a fiataloktól az öregekig.
A csapat minden részletes kutatása segít válaszokat találni arra a létfontosságú kérdésre, hogy hogyan haltak meg ennyien a Pipestone Creeknél egyszerre. „Úgy véljük, hogy ez egy vándorló csorda volt, amely egy katasztrofális esemény következtében tűnt el, amely lényegében letartóztatta a csordát” – mondja Bamforth professzor. Minden jel arra mutat, hogy ez a katasztrofális esemény egy villámárvíz volt, talán egy hegyi vihar miatt, amely megállíthatatlan víztömeget zúdított a csordára, kivágva a fákat a gyökereikből és elmozdítva a sziklákat. Bamforth professzor szerint a Pachyrhinosaurusoknak nem volt esélyük. „Ezek az állatok nem tudnak gyorsan mozogni a nagy számuk miatt, és nagyon nehezek, ráadásul nem is tudnak jól úszni.”
A helyszínen talált kövek a gyorsan áramló víz örvénylő üledékeit mutatják, amelyek mindent felkavartak. Mintha a pusztítás időben megfagyott volna, mint egy hullám a kőzetben. Ez a dinoszauruszok számára rémálomnak számító nap mára a paleontológusok álma lett. „Tudjuk, hogy minden alkalommal, amikor idejövünk, 100%-os garanciával találunk csontokat. És minden évben új dolgot fedezünk fel a fajtáról” – mondja Bamforth professzor. „Ezért folyamatosan visszatérünk, mert még mindig új dolgokat találunk.” Ahogy a csapat összepakolja az eszközeit, tudják, hogy még sok munka vár rájuk. Csak a felszínét kapargatták meg annak, ami itt található, és még sok ősi titok vár felfedezésre.
