Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, újabb falat épített, azonban ezúttal nem migránsok ellen, hanem a munkahelyek és a munkaerő védelmében. A közelmúltban bejelentett döntése, amely legalább 10%-os vámok bevezetését irányozza elő szinte minden importált termékre, valójában egy olyan védőfal, amelynek célja a hazai munkahelyek megőrzése. Trump lépései nem csupán a globális kereskedelmi háború kezdetét jelentik, hanem a globalizáció ellen is irányulnak, amelyet az Egyesült Államok évtizedeken át támogatott és amelyből jelentős hasznot húzott.
A vámok bevezetésének történelmi kontextusát figyelembe véve, a lépés visszaveti az Egyesült Államokat egy évszázaddal korábbra, a protekcionizmus idejére. A védőintézkedések mértéke a G7 és G20 országokhoz képest is kiugró, és olyan szintre emeli az Egyesült Államokat, amelyet a világ legszegényebb országai, mint Szenegál vagy Mongólia, tapasztalhatnak. Trump bejelentésében is hangsúlyozta 1913-at, mint kulcsszámot, amikor az Egyesült Államok nemcsak a szövetségi jövedelemadót vezette be, hanem jelentősen csökkentette a vámokat is. Ekkoriban az amerikai kormányzat főként vámokból finanszírozta magát, és a protekcionista politikát a korábbi pénzügyminiszter, Alexander Hamilton stratégiája mentén alakította ki.
A Fehér Ház érvelése szerint a magas vámok valamiként „nagyobbá” tették Amerikát, így nem volt szükség szövetségi jövedelemadóra. A globalizáció és a szabad kereskedelem elméletei, mint David Ricardo 19. századi elmélete, a komparatív előnyökről, arra építenek, hogy az egyes országok különböző dolgokat készítenek, a saját természeti erőforrásaik és a lakosságuk találékonysága alapján. A világ gazdaságának összességében jobban megéri, ha mindenki arra specializálódik, amiben a legjobban teljesít, majd szabadon kereskedik.
Az Egyesült Államok azonban sosem volt teljes mértékben elkötelezett a globalizáció mellett. A közelmúltban bevezetett vámok mögött rejlő érvelés, miszerint a vámok az egyes országok kereskedelmi többlete alapján kerülnek kiszámításra, szintén megkérdőjelezhető. A Fehér Ház álláspontja szerint, ha egy ország többet ad el az Egyesült Államoknak, mint amennyit onnan vásárol, az „csalásnak” számít, és jogosan megérdemli a vámot, amely a kereskedelmi egyensúly helyreállítására szolgál. Ez a megközelítés különösen aggasztó, mivel figyelmen kívül hagyja, hogy a kereskedelmi egyensúly természeténél fogva nem feltétlenül kell, hogy nullára csökkenjen.
A Trump-adminisztráció célja a 1,2 trillió dolláros kereskedelmi hiány csökkentése, ami a legnagyobb országok hiányait is magában foglalja. Az intézkedések elsősorban a szegény országokat és a fejlődő gazdaságokat célozzák meg, elkerülve a valódi kereskedelmi korlátokkal rendelkező országokat. A vámok kivetésének célja, hogy a gyengébb gazdaságokat büntesse, melyek nem felelnek meg az Egyesült Államok kereskedelmi elvárásainak. Az Egyesült Államok gazdasági modellje tehát átalakulóban van, és Trump politikai ígéretei, melyek a munkahelyek visszavitelére vonatkoznak, azt sugallják, hogy a külföldi cégeknek érdemes elgondolkodniuk a gyártósorok hazahozatalán.
Ugyanakkor a Trump-adminisztráció által hangoztatott állítások, miszerint az elmúlt fél évszázad szabad kereskedelme „megerőszakolta” az Egyesült Államokat, nem tükrözik a teljes képet. A szolgáltatási szektor, mint a pénzügyi szolgáltatások és a technológiai szektor, virágzott, és a globális piacon dominálta az amerikai vállalatokat. A globális ellátási láncok révén az amerikai termékek világszerte népszerűek voltak, és a gazdaság jelentős növekedést mutatott. A probléma azonban az volt, hogy ez a gazdasági növekedés nem oszlott meg egyenlően az egyes szektorok között.
Az Egyesült Államok most, a védőintézkedések bevezetésével, új utakat keres a gyártás visszahozatalára, azonban e döntések globális hatásai is megjelennek. Más országoknak lehetőségeik vannak arra, hogy új kereskedelmi szövetségeket alakítsanak ki, és elkerüljék az Egyesült Államokat mint kereskedelmi partnert. A közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy a világ kereskedelmi rendszere jelentős átalakuláson megy keresztül, és az Egyesült Államok kilépése a globális kereskedelmi rendszerből messze nem lesz zökkenőmentes.
